Lefelé
1.
Mióta emlékszik magára, mindig vonzotta őt a gyorsaság, a száguldás. És most itt az alkalom. Könnyedén elrugaszkodott a földtől és máris élvezhette a féktelen repülést, hátrahagyva a faluját, a kiserdőt, a mezőket... Arcát simogatta a friss szellő, az agyát, testét átjárta az eddig ismeretlen élvezet. Fantasztikus száguldás. Csak előre, hátrahagyva a gondokat, az aggodalmakat! Bárcsak örökké tartana ez a leírhatatlan gyönyörűség!
Hirtelen Józsi kezdte érezni, hogy veszít az erejéből, valami állandóan akadályozza őt a repülésben. Egy nagy zuhanás lefelé. Négykézláb landolt. Kezei, lábai hideg mocsaras helyen kötöttek ki. A szerencsétlen ember arra ébredt, hogy valamiféle iszonyatosan bűzlő helyen van. Hogyan is került oda?
2.
Csodálatosak a nyári esték. Hát még a szalmakazal tetején! Józsi ösztönösen ott találta magát, miután kissé elszórakozott egy sarki ivóban. Élete párja hiába várta férjét haza a fizetéssel. Józsi először szükségesnek tartotta megdiskurálni a cimborákkal a politikai vitatémákat. Na meg mindig vannak érdekes falusi hírek, vagyis az asszonyok szerint pletykák. Nem mert ittasan a neje elé kerülni. Úgy gondolta, kijózanodik és valamivel majd kimenti magát. Csend és a kellemes illatok a szalmakazal tetején gyorsan álomba ringatták. Álmában száguldozott. Kezei, lábai erőteljes mozgásokat végeztek. Józsi szállt, szállt... Egyszer csak lefelé...
3.
- Mari, engedj be gyorsan!
- Uramisten, Józsi, hogy nézel ki? Hol voltál eddig? - és az asszony azonnal befogta az orrát.
- Marikám, csodálatos száguldás volt, a magasban voltam! - tántorogva, keserű mosollyal nyögte ki a férj.
- ?!
- De lecsúsztam ..., a pöcegödörbe.
|
|