Fullextra.hu

Klári kinyitotta a fiókot, ahol az ékszereit tárolta és megdöbbenve tapasztalta, hogy az értékes ékszerek hiányoznak. Eltűnt az édes nagymamájától kapott nyaklánc, az arany karkötő, az értékes drágaköves gyűrűje, amelyek mindig kellemes emléket idéztek fel. A fiókban csak az értéktelen bizsuk maradtak meg. Határtalan keserűséget érzett Klári. "Még eddig soha senki nem bánt el velem ilyen csúnyán". Először csak mereven bámult maga elé, de csak kis idő múlva tudott már keservesen zokogni. Nem is a pénz és az ékszerek eltűnése fájt legjobban, hanem az a tudat, hogy mélyen csalódott abban az emberben, akit szenvedélyesen megszeretett és úgy gondolta, hogy az érzések kölcsönösek. Klári kinézett az ablakon. Sűrű sötét felhők takarták az eget. Esőre állt. Hamar beköszöntött a szomorú őszies időszak. Klárinak mostanában az időjárás sem kedvez. Nem érdemes ilyenkor sétát tervezni a parkba, ott Klári pihenni, olvasni szokott. A munkahelyi problémákon is ott sikeresen túl szokott lenni, rendszerint megnyugszik, és már képes is tervezni a következő napi tevékenységet. Azonban most ez a lehetőség nem adódik meg, sehogyan nem tud könnyíteni a lehetetlen lelki állapotán. Eszébe jutott Márti. Az egyetlen ember, akivel Klári meg tudja osztani lelki bajait. Hosszú próbálkozás után sikerült kapcsolatba lépni telefonon a barátnőjével. - Mártikám drága, beszélni szeretnék veled, ugye ráérsz most? - Nagyon örülök, hogy hallhatom a hangod. Most nem tudunk beszélgetni, azonban hétvégére leutazok hozzád, a férjem néhány napra külföldre megy. - Ez nagyszerű! Máris jobb a kedvem. Nagyon-nagyon foglak várni!. Márti péntek délután meg is érkezett. - Mesélj, drága barátnőm, mi történt veled? Klári részletesen elmondta, hogyan ismerkedett meg Gyurival. A férfi az utcán szólította meg Klárit és utbaigazítást kért. Klári készségesen segített neki eljutni a szállodába. Jóképű volt, mosolygós arcú ember. Sétáltak, beszélgettek Az első randi után Klári boldognak érezte magát. A válása után már vagy 5 éve, hogy senki nem bókolt és nem mondott neki ennyi dicsérő szavakat. Pár nap múlva Gyuri már nála töltötte az éjszakákat. Klárit teljesen levette a lábáról. És ez a férfi hirtelen eltűnt. Klári most ismét keservesen zokogott, Márti csitítgatta. - Édesem, felejtsd el azt a gazembert. Hibát követtél el, hogy nem tudsz semmit róla, így a rendőrség sem találja meg. Nem tehetünk semmit. De ne sírj, majd én felvidítlak, fogd fel, hogy az élet nem zárul le előtted. Kis idő múlva a két asszony már vidáman tevékenykedett a konyhában, közben folyt a társalgás. Előjöttek a régi idők emlékei. - Ki kellene mozdulni, elállt az eső, - mondták majdnem egyszerre. Egy kis esti séta után úgy döntöttek, hogy megfürdenek és utána megnézik a régi fényképeket, albumokat. Mikor levetkőztek a fürdőszobában, Márti szeme megakadt a Klári alakján. A barátnő szép vonalú alkata, bársonyos teste, szép keblei gyengéd érzelmeket váltottak ki benne. Valamilyen megmagyarázhatatlan bizsergést kezdett érezni. Márti teljesen más felépítésű volt. Sportos, erős és határozott nő. Mellei kicsik, de érzelmesek. Klári külsejében teljesen ellentétes minden. Nagyon nőies. Márti nézte és csodálta barátnőjét. Klári iránt mindig mást érzett, mint a többi lány iránt. Különös megmagyarázhatatlan vonzalom. Most megközelítette barátnőjét. Mellük összeértek. Nem szóltak egy szót sem, csak nézték egymást, mintha most fedeztek volna fel valami újat, izgalmast egymásban. Klári levegő után kapott, mert olyan hitelen elöntötte a testét valamilyen jóérzést kiváltó melegség. Ő hasonlót érzett akkor, mikor kicsi lány korában hozzábújt anyukájához az ágyban, és térdeit anyukája térdei közé tette. Csodálatos érzés volt, úgy érezte, hogy minden baj megszűnt számára e világon, és békésen el is aludt. Márti megölelte barátnőjét, mélységes szeretetet érzett Klári iránt, Klári pedig kinyújtotta testét, karjait magasba emelte és hagyta, hogy Márti ölelése lejjebb és lejjebb történjen... Ölelkezve aludtak el azon az éjszakán. Márti és a férje egy időben tértek haza. Megörültek, mikor meglátták egymást. Már nagyon hiányoztak egymásnak. A fáradtságra hivatkozva, igyekeztek mielőbb ágyba kerülni. Másnap a férj megjegyezte: "Mártikám, csodálatos voltál az éjszaka, már régen volt veled ilyen jó!!" Márti nem szólt semmit, csak boldogan mosolygott.