| Küzdőtér |
|
|
|
Cím: Barbara
Szerző: Julianna - Nyilas Istvánné (Mayer Edit
(11-01-2010 @ 07:49 pm)
:
Lábai botladoztak, céltalanul járkált a sárga levelekkel borított park területén, mintha itt találná meg azt, ami összeköti őt a kellemes emlékekkel. Próbálta felidézni Barbi arcát, tekintetét, azonban ez most nem ment. Nélküle ! Hogyan is lehet így élni tovább? Ha tudna sírni, talán könnyebb lenne. Csak ő férfinak született, a sírás nem megy olyan könnyen, mint a nőknek...
- Hogyan ismertem meg Barbarát? Mint a levelező tagozaton végzős diák a városi könyvtárban válogattam anyagot a szakdolgozatomhoz. El voltam merülve a jegyzeteimbe, a szakirodalomba, de egyszer csak megpillantottam Őt. Attól a perctől a szak dolgozatommal már nem haladtam megfelelő ütemben. Akaratlanul a lányon legeltettem szemeim. Szép és kedves arca, derékig érő hullámos barna haja, különösen csinos alakja. Közelemben lévő polcon rakosgatta a könyveket. Fellépett a létrára, és a szemem megakadt a csípőjén, és nekem azonnal végem lett. Minden alkalommal lázban voltam, mikor közelítettem az olvasó teremhez. Gyakori látogatója lettem az olvasóteremnek. A lány már megismert, mosolygott rám, mikor meglátott és készségesen segített az irodalom kiválasztásában. Nagyon lelkiismeretes könyvtáros volt. Ki tudja, meddig tartott volna ez az állapot, de egy hirdetés felkeltette a figyelmemet. A városi könyvtár színházi látogatást szervezett a fővárosba. Az is kiderült, hogy Barbara is jelentkezett a kirándulásra. Természetesen, én is feliratkoztam. Ott Budapesten jöttem össze közelebb Barbarával, és ezzel elkezdődtek a határtalan boldogságom percei, napjai.
- Barbara viszonozta érzéseid?
- Természetesen, tökéletes harmónia volt közöttünk. Májusban összeköltöztünk és szőttük a terveinket. Esküvő, többgyermekes család. Csodálatos nyarunk volt. Néhány nap a Balatonnál, a szüleinknél falusi körülmények közt, erdei séták. Augusztusban Barbi kórházba került magas lázzal, rosszulléttel. Néhány nap múlva rendbe jött és hazajöhetett. Másnap már a könyvtárban dolgozott. Ott váratlanul szédülni kezdett és kénytelen volt hazajönni. Ugye emlékszik, mint közvetlen munkatársa maga kísérte akkor haza?
- Igen, nagyon rosszul volt akkor Barbika.
- Attól kezdve köhögött, rohamosan fogyott. Egy hónap múlva ismét kórházba vitte a mentőkocsi. Ijesztő diagnózis, kemoterápia. Drágámat csak néhány napra engedték időnként haza. Minden reményem a tüdőkórház volt. Reménykedtem, hátha ott meggyógyítják. November elején felhívott az orvosa, közölte, hogy sürgősen menjek be, mert kritikus a helyzet. Ész nélkül rohantam. Éjszaka Barbarának szörnyű fájdalmai voltak és erős hatású gyógyszert kapott, mélyen elaludt. Mikor megérkeztem, akkor is aludt. Nem sikerült felébreszteni, és beszélni sem tudtam már többet vele. Nehéz volt a légzése, csakúgy kapkodta a levegőt.
Tibor átölelte Barbit, becézgette. "Térj vissza hozzám, drága csillagom!". Törölgette az arcát, száját. Megragadta kedvese kezét, mintha nem akarná elengedni. Még megölelhette, még az övé volt a Barbikája. De nem sokáig. Az éjszaka távozott a kedvese örökre, az árnyék nélküli világba
Temetés után Tibor a parkba ment, ahol nemrég még ketten sétáltak és élvezték a szép nyári estéket. Akkor még nyár volt, a levelek sem hevertek megsárgulva. Csodálatosan szép volt akkor minden. És most itt van ez a könyörtelen évszak. Tibor lelkében is most tükröződött ez a lehangoló őszi hangulat. Megörült, mikor meglátta a közeledő Margitot, Barbi munkatársát. Neki elmondhatta szerelme történetét, jólesett kimondani, mennyire fáj a legdrágább kincs elvesztése. Férfi létére végre sikerült sírni is, máris könnyebb lett... A sárga levelek tovább hulltak, a szél pedig kavargatta. Kezdett esteledni, hidegre fordult az idő. Tibor és Margit csendben hazaballagtak. Tudták, hogy ezután másképp lesz minden. Tibor társa nélkül, Margit kedves barátnő és koleganő nélkül...
(525 szó a szövegben) (888 olvasás) 
|
[ Vissza: Julianna - Nyilas Istvánné (Mayer Edit | Művek listája ] |
|
|
|
|
|
