Egy flaska tenger
Károly bácsi magához tért. Tegnap délután a kórterem társak szaladtak az ápolóért:
- Tessék gyorsan jönni, mert Karcsi bácsinak szörnyű fájdalmai vannak, nagyon szenved.
Az ügyeletes orvos beadott a betegnek fájdalomcsillapító injekciót. Nemsokára az öreg mély álomba süllyedt. Arca kisimult, de a légzése nehézkes volt. Az oxigén maszk talán kicsit segített ebben neki. Csak másnap délben ébredt fel. Az ágya mellett megpillantotta Pétert, aki egy emelettel feljebb feküdt a kardiológián. Pár héttel ezelőtt hozták be Pétert szívproblémával. A kezelések rendbe hozták őt és már könyörgött a kezelő orvosának, hogy engedjék haza. Mikor tehette, mindig meglátogatta a falujabeli Karcsi bácsit, aki a tüdő osztályon feküdt, sajnos az öreg eléggé rossz állapotban volt. És most, ahogy az öreg meglátta Pétert, szemei felvillantak. Örült Péter látogatásának, mert mindig jókat társalogtak. Karcsi bácsi a volt tengerész nagy lelkesedéssel mesélt a fiatalkori kalandjairól, a tengerészeti múltjáról. Ez az ember behajózta a világ vizeit, sok országot, népet megismert. Nyugdíjasként sem szakadt el a hajózástól. Hajó modelleket készített a saját műhelyében. A családi ház teli volt Karcsi bácsi "műveivel", de a család barátait is meglepte időnként egy kishajó "csodamű" - vel. A kórházban is sokat mesélt az utazásairól, a hajókról. Talán álmaiban is a hullámokon himbálózott A kórteremben hallották, hogy álmában nem egyszer hangosan társalog a hajós kapitánnyal.
Most, mikor Karcsi bácsi a hosszú alvás után felébredt és megpillantotta Pétert, gyenge hangon a következőt mondta:
- Péterkém, tudom, hogy csak óráim maradtak.
- Ne mondja ezt Karcsi bácsi.
- Tudom és érzem is, hogy a tengert többé nem láthatom. Ó istenem, de jó volt fiatalnak lenni, behajózni a világot, élvezni a tenger szédítő illatát. Nehéz elviselni, hogy soha többé...
Az öreg tengerész elsírta magát. Péter megtörölgette arcát, száját. Az utolsó szavait már alig hallotta.. A betegnek fogytán volt az ereje, csak úgy kapkodta a levegőt, az oxigén maszk sem sokat segített rajta. Karcsi bácsi mereven nézte a mennyezetet, gondolatai mintha valahol messze járnának. Egyszer csak összeszedte maradék erejét és érthetően kimondta.
- Péterkém, tegyél meg az öreg barátodnak egy szívességet.
Péter feléje hajolt.
- Ho-ho-hozzál nekem a tengerből egy kis vizet, - és várakozóan nézett Péterre. "Ezt a kívánságát teljesítenem kell mindenáron!" - gondolta Péter és a sarokban meglátott egy flaskát.
- Jól van Karcsi bácsi, hozom a vizet -
Péter kiszaladt a flaskával, megkereste a mosdót, pár perc múlva visszatért a kórterembe.
- Karcsi bácsi, itt a flaska egy kis tengeri vízzel.-
Az öreg rátette a gyenge kezeit a flaskára, és az arcán megjelent egy elégedett mosoly, becsukta szemeit, és így, mosoly közepette hagyta el lelke a kórtermet, szépen csendbe átevezett az öreg tengerész a másvilágra. Péter nézte, nézte őt, és a meghatódottságtól kicsordult szemeiből pár ragyogó könnycsepp.
|
|