Cím: Az ítélet
Szerző: Julianna - Nyilas Istvánné (Mayer Edit
(01-26-2011 @ 09:59 am)
:
Az asszony ült a beteg férjének ágya szélén és erőlködött eltitkolni érzéseit, hogy az ember ne vegye észre a kétségbeesését. Délután Ágnes beszélt a kezelő orvossal és megtudta, hogy már nincs semmilyen remény, hogy megmentsék a férje életét. Annak ellenére, hogy a férj csak három hónapja tért vissza hozzá, ő még tiszta szívből szerette és megbocsájtott neki mindent. Két évig nem tudott semmit a férjéről. Gyanította, hogy ki miatt hagyta őt el. Tudta, hogy a nála fiatalabb Marcsi állandóan azon mesterkedett, hogy elcsábítsa Ernőt. Ágnes azokra az évekre gondolt, mikor Ernővel nagy szerelemben voltak, két gyermeket felneveltek, és miután azok kirepültek az otthonból, kezdődtek a bajok, Ernőnek mind gyakrabban voltak kimaradásai, pénzét nem mindig hozta haza, és végül eltűnt.
Ágnes örült, hogy végre Ernő csak az övé. Próbálta elfelejteni a keserűséggel teli napjait. A diagnózis ijesztő volt. Tüdőrák. Szörnyű betegség. Azonban Ágnes hitt abban, hogy neki sikerül Ernőt meggyógyítania. Adósságba keveredett, de sikerült minden készítményt beszerezni, mindent, amiről azt mondták, hogy csodaszer, és már voltak csodás gyógyulások. Ágnes reménykedett a mai napig. Azonban az orvossal való beszélgetés végképp elkeserítette őt..
Ernőnek szörnyű fájásai voltak az éjszaka, kapott gyógyszert. Végre el tudott aludni. Másnap Ágnest telefonon értesítették, hogy hajnalban a férje elhunyt.
Az asszony sokáig nem tudta rendezni Ernő holmiját, mert mindig sírás fogta el, mikor hozzányúlt a férfi ruhájához.
Végre rászánta magát, hogy felbontsa a műanyag zsákot, amelyet a kórház adott ki. Este volt. Dolgozgatott, közben már tudott józanul gondolkodni, sírás nélkül felidézni a múltat, legyen az jó vagy rossz. A dzseki zsebében talált egy hivatalos papírt. A címzett: Mészáros Ernőné. "Jaj, ez nekem szól!". Két évvel ezelőtt kellet volna ezt az értesítést megkapnia. Az ítéletről. A férjét elítélték. "Istenem, istenem! És én nem tudtam semmiről. Nem gondoskodhattam róla. Feleslegesen gyanítottam, hogy hűtlenség volt az oka annak, hogy elhagyott. Eltitkolta. Engemet akart megkímélni". És Ágnes folytatta tovább az önvádolást, az nem érdekelte, miért ítélték el a párját. Addig gyötrődött,amíg a kimerültségtől így ruhástól le nem dőlt az ágyra és az álom hatalmába nem kerítette.
(330 szó a szövegben) (900 olvasás) 
|
