| Küzdőtér |
|
|
|
Cím: Találkozás
Szerző: Julianna - Nyilas Istvánné (Mayer Edit
(06-02-2011 @ 11:28 am)
:
Állok a hatalmas platánfa alatt és várok. Nem felejtkeztem meg a megbeszélt randevúról, tehát állok és várok. Vajon Ő emlékszik még erre? 20 év nem kis idő. Ezalatt nem egyszer ismételten átéltem a búcsú pillanatát. A fájdalmamat akkor ahogy csak tudtam palástoltam előtte. Eszemmel felfogtam, hogy Eszti állapota sok mindent megváltoztat. Egy évig Gyurival együtt voltak, házassági tervük is volt, azonban váratlanul szakítottak. Esztit az utóbbi időben egy munkatársa kísérgette haza. Egy alkalommal a Széchenyi téren balesetet szenvedtem. Kibicsaklott a bokám, és Gyuri, aki éppen arra járt, hazasegített. Mint egy barát máskor is eljött a lakásomra. Nagyon jól elbeszélgettünk. Gyakran kezdett látogatni. Jól éreztük magunkat egymással. Egymásba szerettünk. Élveztük a boldogságot, amíg meg nem tudtuk, hogy az Eszti, a legjobb barátnőm egészen óvodás korunktól, teherbe esett Gyuritól. Mindannyiunk számára világossá vált, hogy a szakításuk ellenére Gyuri nem hagyhatja cserben a terhes lányt. Köztem és Gyuri között lángolt a szerelem, olyan érzések törtek nálam fel, amelyeket eddig nem tapasztaltam.
Mikor Eszti tudomást szerzett a terhességéről, felkereste Gyurit, elmondta neki, hogy apa lesz, emiatt ragaszkodik a köztük beteljesülő házassághoz. Nagyon rosszul érintett ez engem, de kénytelen voltam elfogadni az új helyzetet. Gyurival sírva elismertük, hogy nem lehet a barátnőnket cserbenhagyni. Eldöntöttem, hogy a szüleim városába költözök. Megbeszéltük, hogy 20 év múlva találkozunk Szegeden, itt ennél az óriás platánfánál. Utoljára összeölelkeztünk, sok boldogságot kívántunk egymásnak és fájó szívvel elbúcsúztunk.
És most 20 év múlva kitartóan állok a platánfa alatt. Először a figyelmemet lekötötték a kellemes illatok, a környezet. Azután rabul ejtettek a gondolatok. Peregtek szemem előtt a régi képek, az igazi szerelem boldog pillanatai, amelyek 20 alatt sem halványultak teljesen el. De lehet, hogy minden csak az én képzeletemben létezik. Vágytam arra, hogy még legalább egyszer találkozzak azzal, aki számomra legdrágább volt. De volt régen egy jó barátnőm is Eszti. Mi történt azóta velük? Nagyot sóhajtottam. Felesleges várnom ezen a helyen. Ez az óriás és öreg fa talán még ilyen ostoba női személyt nem látott terebélyes ágai alatt!
Egy bicegő alacsony ember közeledett felém.
- Elnézés kérek. Ön Kővári Viktória? - Igennel feleltem. A férfi átadott egy borítékot és elköszönt.
Olvasom: "Drága Vicuskám! Ne haragudj, hogy nem tudtam megjelenni a platánfánknál. De várlak türelmetlenül a következő címen: ..." (Mellékelve a mobil szám is).
Én sietve felkerestem a "Vén Platán" cimü Szociális Otthont, miután mobilon egyeztettük az időpontot. Egy jóképű ötvenes férfi fogadott engem a kerekes székében. Ő volt! Gyuri! Gyurikám! Olyan volt, mint régen. Elmesélte, hogy pár évvel ezelőtt autóbaleset áldozata lett. Családja lemondott róla, és Ő már az Otthon lakója azóta.
Megtaláltam! Én eddig nem akadtam olyan személyre, aki Gyuri helyébe tudott volna lépni. Szerelmünk erősnek bizonyult. A sors is nekünk kedvezett, ismét összehozott bennünket. Ezután együtt folytattuk küzdelmes életünket. És ez nem mese volt, hanem igaz, élettel irt történet.
(472 szó a szövegben) (1021 olvasás) 
|
[ Vissza: Julianna - Nyilas Istvánné (Mayer Edit | Művek listája ] |
|
|
|
|
|
