Kilátástalan helyzet
Időjárás előrejelzés szerint holnap szép napos idő ígérkezik.
- Menjünk fürdeni, - javasolta Mariann Évának. Mióta emlékszik saját magára, Évának mindig víziszonya volt. Emiatt sem tanult meg úszni. Mikor alsós volt, az osztályában a szülők kérésére megszervezték az úszástanitást. A gyerekek örömmel látogatták az uszodát, csak Éva talált mindig okot arra, hogy kimaradjon.
Most kis hezitálás után Éva beleegyezéssel fogadta Mariann javaslatát. Hétfőre nincs sok tanulni való. És a folyó partján is kellemesen el lehet tölteni az időt.
Másnap a barátnők már elég korán elindultak otthonról. Elég sokan voltak már a parton. Éva nyolcadikos osztálytársai is, különböző korosztályú gyerekek, felnőttek. Ki a parton napozott, de sokan már lubickoltak a fürdésre kijelölt helyen. A barátnők kerestek egy árnyékos helyett, egy darabig nézelődtek, beszélgettek, integettek az ismerősöknek. Marianna felállt, hogy megy fürdeni.
- Gyere te is, Évikém, erre nem mély a víz., - mondta Mariann és elindult a többi nyolcadikoshoz mélyebb vízbe,. Azonban Éva maradt a térdig érő víznél, ahol kiállt egy nagy kő. A lány ráült és szemlélte a vidám fürdőző gyerekeket. A sekély átlátszó vízben úszkáltak apró halacskák, érintették és bizsergették Éva lábait. A nap már erősen sütött, egy darabig Éva locsolgatta magát, a haját, de később kiment a partra, sétált. És mikor a fürdőruhája már száraz volt, elővette a könyvet, amelyiket magával hozott. De nem sokáig tudta lekötni az olvasás. Ült , nézelődött, kezdett unalmassá válni számára a part. Mikor megjött Mariann, felvidult. Elfogyasztották a vajas kifliket, utána feküdtek a pléden egy darabig. Elég sokan voltak már mellettük is, zaj volt, beszélgetni sem tudtak zavartalanul.
- Tudod mi? - szólalt meg Mariann. - Menjünk át a kis szigetre, mutatok neked valamit.
- De arra mély a víz.
- Ne félj, csak derékig van, és én fogom majd a kezedet.
Éva kissé remegve szorította Mariann kezét, mert helyenként a víz deréknál mélyebb volt. A lányok átértek a szigetre, amely be volt nőve bokrokkal , pár kimagasló fával. Egy kitaposott utacskán lépkedett Éva Mariann után, és végül egy füves tisztásra értek. Előttük volt egy nagy fűzfa, ágai a földig lógtak. A törzse mellett volt egy gerenda, a lányok leültek. Kissé homály volt itt, csak néhány helyen szivárgott át a napsugár. Közelben volt a part másik oldala, hallatszott a víz nyugtató csobogása.
- Hogy tetszik ez a hely? - kérdezte Mariann.
- Nagyon klassz! Itt nincs annyira meleg, jólesik ez a csend.
A fürdőzők zaja is távolinak tűnt. Itt nyugodtan megbeszélhették a lányos titkokat. Észre sem vették, hogy eltelt elég sok idő. Marianna felállt és valamibe megbotlott vagy megcsúszott, és olyan szerencsétlenül elesett, hogy alaposan beverte fejét a fába. Összeesett és nem mozdult meg Éva szólítására sem. Nagyon megijedt.
- Jaj, mit csináljak? Mariann! Véres a feje! Végünk van! Nem szólal meg! Körülöttünk csak víz. Drága barátnőm, mi lesz veled, még mentőt sem tudok hívni. Egyedül nem tudok elmenni a szigetről, biztos, hogy elsüllyednék. Mariannt sem bírnám elvinni. Ő magasabb, súlyosabb. Segítség! Segítség! - hangosan hozzáfogott Éva kiabálni. Azonban a közelben már fürdőzök sem voltak. A folyó parton nem hallhatják a kiáltást. Éva hangosan sírt, zokogott. Nagyon félt. Valami zajt érzékelt a szigeten. Az eszébe jutottak a szatírokról való hírek. Nagyon félt. "Miért is jöttem ide. Végünk van!" Léptek. Valaki közeledett. Éva lecsendesedett, még a lélegzetét is visszafojtotta. Valaki közeledett. "Istenem, idejön!"
Egy 50 év körüli asszony nézett be a nyírfa ágai közé.
- Miért sírsz kislány? Mi történt? - az asszony hangja bizalmat sugallt Évának. Kissé megnyugodott és elmondta, mi történt. Marianna megmozdult, felült.
- Hála a magasságos égi erőknek! - megörült Éva.
Az asszony a szigeten egy szatyorra való füvet szedett a tyúkjainak, és most készült haza.
- Gyertek, megmutatom, hol legsekélyebb a víz. Éva és az asszony karon fogták Mariannt és hamarosan kiértek a partra. Egy flaskában volt tiszta vizük a lányoknak.. Az asszony megnézte Mariann sebét, letörölte a vért.
- Nem komoly a sérülés, azonban orvoshoz kell fordulni, mivel a kislány elájult, - mondta határozottan. Egy férfi mobilja segítségével Marianna felhívta a bátyját. Így rövid idő múlva az jött is kocsival, és Marianna úton volt az orvoshoz.
Éva megköszönte az asszonynak a segítséget és hazasietett. A szülei még nem voltak otthon. Éva a fürdőszobába ment és tusolás közben érezte, hogy a kellemes hőmérsékletű víz lemossa az aurájáról azt a feszültséget, ami tetőtől talpig ráülepedett. Érezte, hogy ellazul és fokozatosan a sötét gondolatok is elszállnak.
"Miért is volt bennem az a iszonyú félelem? Semmi ok nem volt erre. De kellemes ez a víz! Már nem esik rosszul, ha az arcomra ráfolyik, nem ijedek meg. Nem is fogok félni. Meg kell tanulnom úszni!". Kezdte szégyellni magát, hogy majdnem veszélybe sodorta magát és barátnőjét. Eszébe jutottak egy tanára szavai: "Egyeseknél a pesszimizmus csak ürügy a lustaságra és a tehetetlenségre".
|
|