| Küzdőtér |
|
|
|
Cím: A barátságról
Szerző: Julianna - Nyilas Istvánné (Mayer Edit
(01-20-2012 @ 06:03 pm)
:
A barátságról.
Az utóbbi időben sokat hallottam, olvastam különböző véleményt a
barátságról. Sokan úgy vélekednek , hogy a barátság az anyagiaktól, a
rangtól, a pozíciótól függ. Ma több időt töltöttem egy kis
helyiségben. Igen, jól mondod, ott! És volt időm felidézni az elmúlt
időket. Őket. Elmondom neked, kedves olvasóm, kik voltak Ők. Az
egyikük a megboldogult párom. Ő nem járt a kocsmába, a foci meccsekre,
még a templomba sem. De volt egy CB rádiója és a szabad idejét gyakran
a rádió mellett töltötte. Akkor még nem volt számítógép. neki még
mobiltelefonja sem volt.
A CB rádió rövidhullámon 40 csatornán működött. A 80-as években a
taxisok CB-n vették fel a rendelési címeket. Később a rádió
kulcsszerepet játszott a taxisblokád során, ugyanis az országot
megbénító fuvarozók a CB rádió segítségével szervezték meg országos
tiltakozó akciójukat.
Esténként többen rádió elé ültek, egy csatornán a cébések összejöttek
és órákat diskuráltak.Kialakultak társaságok, a rendezvényeken
személyes találkozások, barátságok. Nagyon hangulatosak voltak ezek a
rádiós délutánok, esték.
Én leggyakrabban a konyhából hallgattam a beszélgetéseket, a szakmai
vitákat. Megtörtént, hogy ezek az élő "adások" érdekesebbek voltak
számomra meg néhány ismerősünk számára, mint maga a Kossuth rádió
adása.
- Jó estét! - beköszönt egy hang. - Milyen idő van nálatok? Itt
esik a hó, már térdig ér!
- Nálunk már olvad, - így egy másik hang.
- Itt pedig csak a fagy, semmi csapadék.
- Képzeljétek, a feleségem bundás almát sütött.
- Hát az miamanó?
- Nagyon finom, megnyalnád utána mind a 10 újaidat!
- Hát akkor ide a recepttel!
Hasonlóképpen teltek az esték a CB-sek számára. Aki hallgatta, az sem
unatkozott.
A férjemet is látogatták a CB társai, ő is elment , ha segítséget
kellett valamiben nyújtani a CB társaknak. Alkatrészeket cserélgettek
a gyakran, börzéket rendeztek. Nagyon szórakoztató és vidám embereket
ismertem meg az összejöveteleken.
Egy alkalommal Béla bácsit látogatták gyakran a társai. Beteg volt,
súlyos műtét után lábadozott. A férjem és Aurél barátja kocsiba ültek
és elindultak a szomszédos községbe, ahol Béla bácsi lakott. Pár száz
méter maradt még, de (a fene vigye el! - bosszankodtak) a kocsi
leállt és hiába kínlódtak vele, nem akart elindulni. Ezt megtudta
Béla bácsi és ő, akit mentek látogatni, kis idő múlva jött,
megjavította az autót, utána fogadta látogatóit! Hát így volt!
Szegény Béla bácsi. A műtét nem sokat segített rajta, a betegség pár
hónap múlva végzett vele. CB rádiós társai megsiratták. Egy év múlva
a rák elvitte a férjem legközelebbi GB társát Aurélt. Nem tudom
elfelejteni ezt az önzetlenül segítőkész embert. Ha elromlott
valakinek bármilyen készüléke, Aurél megjavította. Később ő volt az,
aki legjobban értett a számítógépekhez, a segítségére mindig lehetett
számítani ezen a területen is. Szemem előtt van most is az a
pillanat, mikor bejött hozzánk, asztalra tette a sapkáját, vázolta a
pillanatnyi helyzetet találós mondatával, és hozzáfogott megoldani a
problémát, közben én hallhattam a férfiak komoly és szórakoztató
vitáját.
Most ülök és csak a fájós emlékek peregnek szemem előtt. Kimegyek ,
ballagok a fürdőszobába, a konyhába, mindenütt a lakásban csend,
magány. A férjemet is oda át-ra szólították, a jó barátokhoz. Talán
ott folytatódnak a jóizü és hangulatos társalgások. CB rádió és
számítógép nélkül.
(463 szó a szövegben) (889 olvasás) 
|
[ Vissza: Julianna - Nyilas Istvánné (Mayer Edit | Művek listája ] |
|
|
|
|
|
