A disznó és az emberek
---------------------
Az anyakoca szíve összeszorult, mikor meglátta a kis tompaórru Röfikét. A kisfia nagyon bánatos volt, még a vacsora elől is az ól sarkába húzódott. Ha könnyezni tudna egy kismalac, most szegényke tócsában feküdne.
- Kicsikém, mi történt veled? Rosszul bántak veled az emberek?
- Nem, engemet kényeztettek, cirógattak. De amit hallottam, az nagyon fájdalmas. Különös képességgel születtem, értem az emberi nyelvet. Rettentő dolgokat hallottam rólunk, tisztességes, szorgalmas disznókról.
- És mit hallottál a nagy házban, mikor bevittek téged megmutatni a vendégeknek.
- A különös színeim elkápráztatták a jelenlévőket. Azután egy ládába tettek, finomságokat dobtak az orrom elé és hozzákezdtek a disznó viccekhez.
- Emlékszel ezekre a viccekre? - kíváncsiskodott a kocamama.
- A vicceket nem tudnám elmondani, de nagyon sértőek voltak. Hozzáfogtam visítani, így a ládát kitették az előszobába.Onnan hallható volt a beszélgetés. Az öreg Pistáról volt szó. Azt mondták, hogy olyan részeg volt, mint a disznó.
- Kicsi Röfikém, mond meg, láttál -e valamikor részeg disznót, mert én nem!
- Meg azt mondták, hogy a Piri szakácsnő hízik, mint egy disznó!
- Kisfiam, a szakácsnő magától hízik és ronda. Mi azért hízunk, mert bennünket hizlalnak. És látod, hogy apád milyen szép kövér sertés. Ő megérdemli, hogy elvigyék kirándulni a vágóhídra.
- Akkor jó! A sógorról pedig azt mondták, hogy fülel, mint disznó a búzában.
- Hát valami bűnt követett el és most figyel, nehogy rajtakapják. Az emberek gyakran bűnös dolgokat követnek el, bíróság elé kerülnek, nem úgy, mint a disznó társaság. Mi becsületesek vagyunk. Nem raboljuk ki a szomszéd ol lakóit.
- Röf-röf! Anyukám, miért álmodik az éhes disznó makkal?
- Az emberekre mondják, mert mindenkit az foglalkoztat legjobban, amire vágyik legjobban.
- Bejött az udvarról a Gyuri gyerek, rá az anyukája azt mondta, hogy olyan, mint a disznóól a gyerekszobája. És úgy eszik, mint a disznó.
- Röfikém, látod, hogy az emberek hazudnak. Hazug disznónak nevezik őket. Pedig mi nem vagyunk hazudósak.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Következő nap
---------------
- Képzeld Kocaanya, reggel, mikor a gazda meglátogatott engem, hozzáfogtam visítani: Hazug gazda! Hazug gazda! Az ember csak rám nézett és azt mondta: Valami baja van ennek a malacnak, megállás nélkül ordít. Hétvégén megsütjük! Ugye anya hazudik a gazda?
- Sajnos, most nem.
|
|