Cím: Tűzijáték
Szerző: Julianna - Nyilas Istvánné (Mayer Edit
(10-21-2012 @ 09:38 pm)
:
A küszöbön állt az aranyos kék szemű unokája és nagy hangon újságolta:
– Mami, megjöttünk. Képzeld, vonaton utaztunk! És a vonat ablakából láttam egy repülőt! Meg egy fácán kakast. Hú, de szép volt!
– Nagyszerű, – örömmel és mosolyogva mondta a mami, – Gyertek, már meg van terítve. Ebédelhetünk. Drága Mikikém, finomat főztem nektek. Tudom, hogy szereted a csibe zúzáját. Kár, hogy anya nem jöhetett. A szárnyakat ő szokta fogyasztani, apáé pedig a combok. És most, ha megeszed a levest meg a husikát, vár rád a finom kakaós csiga.
– Jaj,de jó, jaj de jó, – a mami nyakába ugrott a kis Miki. Az öregasszony elolvad a gyermek érintésétől. Van-e nagyobb boldogság egy nagyszülő számára? A tata is nagyon örülne, ha itthon lenne.
– Én is sajnálom, hogy csak ketten jöhettünk, de Szilvinek rengeteg a dolga, – mondta Pisti és a fiához fordult.
– Gyere velem ki Mikikém az udvarra! Egy kis segítségre lenne szükségem .
– Megyek! – lelkesedve mondta a kisfia és sietett ki az apja után.
Kovács mama ennek nem örült. “Megint melegíthetem a levest!” – zsörtölődött magában.
Pár perc múlva berohant a kis unoka.
– Mamika, mamika, gyere gyorsan ki, meglepetés lesz!
– Hát erre a meglepetésre kíváncsi vagyok! – mondta.
A mamát tényleg meglepetés érte. Nagy, nagy meglepetés!
Pisti állt most az udvar közepén és …egy durranás, két durranás, három, négy… A gyereknek csillogtak a szemei, a mama mellé állt és nézte a tűzijátékot, talán élvezte is, ki tudja. Vagy félt, mert szorosan megragadta a mama otthonkáját.
Közben Pistinek valami az eszébe jutott, beszaladt a tata műhelyébe. Egy perc múlva már jött is vissza, és látja, hogy a fia a doboz mellett van és bele akar nyúlni.
– Mama, miért engedte oda a gyereket? – mérgesen kiáltott Pisti és gyorsan elrántotta Mikit a doboztól. Ez a mozdulat olyan rosszul sikerült, hogy a kisfiú elesett és a fejét egy fatönkbe beverte. Fájdalmas lehetett, mert felsírt hangosan. A gyerek sírását az ötödik szomszéd is hallotta.
– Jaj, nagyon fáj? – siránkozott a mami és máris hozta a vizes ruhát A gyerek csak ordított és ordított. Apja nagyon megijedt és azonnal rohant vele az orvoshoz. Mindez olyan gyorsan történt, hogy Kovács mama alig tudott magához térni. Remegve bement a lakásba, sokáig járkált ide-oda, és végül megállt az ablaknál és céltalanul nézte az udvar füves részét A tűzijátéktól még mindig káprázott a szeme, még akkor is,ha becsukta, villanó fényeket érzékelt. A baleset nagyon megijesztette. Egyáltalán nem örült a váratlan meglepetésnek. Máskülönben a tűzijátékokat sohase imádta. A boldogság érzése most átváltozott aggodalommá. Nézte az udvart, és könnybe borultak szemei.
Az ebédlőben ott van a megterített ünnepi asztal. A leves is régen kihűlt. Már nincs kinek megint megmelegíteni. Pedig a család minden tagja nagyon szereti azt a tyúk húslevest, amit ő szokott főzni. A süteményeinek sincs párja.
Kovács Mama állt az ablaknál és potyogtak a könnyei. Szilvi lánya tegnap felhívta őt és panaszkodott. Sajnálja,de nem tud útnak indulni, nincs pénze a vonat jegyre. Sokba kerül az út! Ki tudja, mikor lesz keresete, most nagyon szűkösen jut mindenre. Pistinek pedig van kedvezményes jegye, így csak ő majd a kis Mikivel meglátogatja mamát. “Ne haragudjál drága anyukám!”. Természetes, hogy egy anyuka nem tud haragudni, de gyermekét mindig szeretné látni.
Tata pedig még mindig kórházban van, majd együtt a család meglátogatja őt. Ez volt a terv. A terv most felborult. Mama másik lánya Andi sem lesz itt, SMS-t küldött, hogy váratlan dolog történt, most nem tud jönni, majd az ünnepek után meglátogatja mamát és tatát.
Kis idő múlva mami gondolatai már a vő körül forogtak.
“Meggondolatlan ez az ember, A felesége munkanélküli lett, az adósság náluk csak növekszik napról napra. Ő pedig a spórolt pénzéből tűzijátékot rendez!. Ez felfoghatatlan számomra! És szegény kis unokám! Édes jó istenem, segíts, hogy ne legyen semmi komoly baja a gyereknek! A lányomnak van elég gondja! Segíts, hogy rendbe jöjjön a család helyzete! ”
Milyen szép is volt az az időszak, mikor az egész család együtt volt, körbe ülték az ünneplő asztalt! Mindenki boldog volt és örült az együttlétnek. Főképpen ő a nagymama. Határtalanul boldog volt ő ilyenkor, pláne, ha jóízüen fogyasztották és dicsérték a főztjét meg a pompás süteményeit is. Megváltoztak az idők!. Nyomorúságos idők lettek!
Állt Kovácsné az ablaknál, és az éhezőkre gondolt. Nála pedig érintetlen a megterített asztal. Ő hetek óta türelmetlenül várta ezt a napot, mikor ismét itt lesz az egész család. Készült nagyon az ünnepre, sütött, főzött. Hónapok óta tette félre a megspórolt pénzét, hogy kellemes napokat szerezzen a szeretetteinek.
. Mama igyekezett megérteni a vejét is, aki tűzijátékkal akart meglepetést, örömöt szerezni. Azonban az örömteli pillanatok helyett állt Kovácsné az ablaknál és szomorkodott, szaporán . törölgette szemeit. Az unokáját is féltette. Szidta magát, hogy nem tudta megakadályozni a balesetet. “Olyan fürge az a kis lurkó, észre sem vettem, hogy elfutott tőlem és a tiltott és veszélyes dologhoz akart nyúlni.”
Sötét gondolatok kezdték gyötörni az öregasszonyt. Kis idő múlva bekapcsolta a tévét és a fotelba süllyedt. Egy akciós film ment, a lövöldözés, a verekedések, a vér látványa nagyon idegesítette. Átkapcsolt egy másik csatornára, ott éppen a Hírek kezdődtek. “Megnézem, mi újság a nagyvilágban”, – gondolta. A Hírekben fél órán keresztül csak nyomasztó eseményekről, balesetekről, gyilkosságokról, szerencsétlen munkanélküli emberekről volt szó.
Elfáradt. Elnyomta az álom. A TV hangosan szolt, Kovácsné pedig mélyen aludt. Talán több öröme lesz az álombeli emlékekben, lehet, hogy a régi szép időkről fog álmodni, azután pedig mesélni fog az unokáknak, a szomszéd asszonynak, akivel a kerítésnél szokták megbeszélni az “aktuális” falubeli eseményeket.. A családi összejövetelről nem lesz mit Kovácsnénak mondania.
(894 szó a szövegben) (748 olvasás) 
|
