| Küzdőtér |
|
|
|
Cím: A vásárban
Szerző: Julianna - Nyilas Istvánné (Mayer Edit
(01-06-2013 @ 02:23 pm)
:
Itt vagyok a vásárban. Imádom ezt a fergeteges nyüzsgést! A sok ember! A többségnek tele van a pénztárcája. Spóroltak az év folyamán erre az alkalomra. Itt a bő kínálatból választani lehet ajándékokat a családtagoknak, a közeli barátoknak, a kedvesnek...
Megállok egy asztalnál. Elektromos cuccok. Csábító példányok. Egy takaros zsebrádióról érdeklődök az eladónál. Megtudok mindent részletesen az árúról , utána hozzáfogok alkudozni. Itt nincs értelme. Erre rájövők és elsétálok.
Egy standnál nem sokan voltak. Szebbnél szebb sálak! Itt lehetőségem volt eldiskurálni az eladóval, egy bőbeszédű idősebb úrral. Megtudtam mindent a férfi sálakról. Az eladó érdeklődött, hogy kinek viszem a sálat, kész volt ellátni engem a tanácsaival, részletesen elmondta, kinek milyen szín megy legjobban, milyen kabáthoz mi illik stb. Én megígértem neki, hogy visszajövök és minden hozzátartozómnak beszerzek egy szép nyakbavalót.
A következő helyen szép bizsut "vásároltam" a menyasszonyomnak Elég nehezen tudtam megszabadulni, a nő mindenáron rám akarta erőszakolni a gyönyörű ezüst nyakláncot. " Uram, ezen az áron sehol nem kapja meg!" Nem is vitatkoztam, a már szokásos "visszajövök" szóval igyekeztem eltűnni.
Járkáltam, nézelődtem, pár helyen eldiskuráltam az eladóval, próbálgattam a ruhadarabokat. Nagyon komolyan kerestem ajándékot a hozzátartozóimnak.
Úgy mint régen Magdikával együtt. Mióta őt eltemettem, a szüleinél nem maradhattam tovább. Az anyósommal máskülönben se tudtuk elviselni egymást Örökösen szemrehányást kaptam tőle a munkanélküliségem miatt. A magasságos a tanúm, hogy jártam a várost, keresgéltem munkát.
Hajléktalan lettem, miután minden elveszett számomra. Ahhoz, hogy eljussak a vásárba, egy másik hajléktalantól kértem kölcsön egy pár cipőt, az enyémnek levált a sarka, valamit csinálni kell.vele.
Elővettem a megviselt pénztárcámat, volt még pár forintom, a sarki boltban vettem egy kiló kenyeret, holnapig elleszek vele, utána majd meglátjuk... A társammal egy bokorban húzódtunk meg. Az épület fala védett meg bennünket a széltől. Szerencsére erre kevesen jártak, elég csendes hely. Néhány napig itt meghúzódunk, van ruhánk, meleg takarónk... Csak addig ne fagyjon!
Józsi már várt. Egy pohár tejfölt szerzett valahonnan, így volt jó vacsoránk. És elmeséltem neki a vásári kirándulásomat. Jót derültünk. Azt is bevallottam, hogy mikor fizettem a boltban, a pénztárcámban felfedeztem egy ezüst nyakláncot. Fogalmam sincs, hogy hogyan is kerülhetett hozzám a lánc..
(339 szó a szövegben) (766 olvasás) 
|
[ Vissza: Julianna - Nyilas Istvánné (Mayer Edit | Művek listája ] |
|
|
|
|
|
