Ilonka
Azt mondják, hogy a nagy korkülönbség nem használ egy házasságnak sem. Talán én meg fogom cáfolni ezt az állítást.
Hajdúszoboszlóban találkoztam egy bájos asszonykával, Ilonkával, akit már első látásra is igazinak éreztem. Először csak tréfálkoztam vele, utána egy közös tornagyakorlat után többször találkoztunk, és rájöttünk, hogy nem kevés közös témánk van annak ellenére, hogy én 68 éves vagyok, Ilonka pedig csak 47.
Elmondta, hogy a férje 10 évvel ezelőtt halt meg, a lánya pedig korán ment férjhez és Budapestre költözött. Azóta Ilonka nagyon magányos, annak ellenére, hogy a kis városuk Művelődési Központjában kézimunka szakkört vezet az irodai munkája mellett, és nem kevés barátja, ismerőse is van sok.
Mindenki Ilonkát egy vidám, barátságos személynek ismeri, azonban ha egyedül van a lakásában, gyakran még mindig elkeseredik, a férjére gondol, aki nagyon hiányzik.
Feri jó ember volt, a környezete imádta, mert a viccekből, tréfákból sose fogyott ki. Ilonka gyakran kérlelte őt, hogy hagyja abba a dohányzást, de hiába volt minden. Az orvos is elmondta hogy a tüdőrák nála a dohányzás miatt alakult ki, teli volt kátránnyal a bal lebeny.
Úgy köszöntünk el Ilonkával egymástól az üdülés után, mint a régi ismerősök.
Társalgásaink a Skype -on folytatódott, vagy a Facebook üzenőjében hagytunk egymásnak egy-két kedves mondatot.
Eljutottunk ahhoz a momentumhoz, mikor megírhattam Ilonkának a következőt: "Drágám! Ahogy megláttalak először, megszerettelek. Tegnap megvettem a jegygyűrűket, hétvégén indulok hozzád. Türelmetlenül várom a válaszodat! Szeretlek! Józsi."
Vártam, nagyon vártam a választ, biztos voltam benne, hogy Ilonka "igent" fog mondani.
Vártam, vártam. Hívtam. Nem egyszer.
A telefont nem vette fel.
Nem értettem, mi történt. Meggondolta magát Ilonka? Nem akar hozzám jönni? Öreg vagyok számára?. Mindezt személyesen tisztáznom kell!
Egy pénteki napon szabad voltam és a korai vonattal elindultam Ilonka városába. Magyarország déli vidékére. Még nem jártam arra.
Izgatott voltam. Mi vár rám?
Hamarosan megtaláltam Ilonka házát. Felmentem a második emeletre, becsöngettem. Nem jött ki senki, hiába vártam egy darabig. Az emeleten volt még egy lakás. Oda is becsöngettem. Valamilyen zajt hallottam, kis idő múlva ajtót nyitott egy öregasszony.
Kérdéseimre elmondta, hogy pár héttel ezelőtt Ilonka rosszul lett, bevitték a kórházba. Azután megtudta a néni, hogy szívinfarktust kapott szegény Ilonka, nem élte túl. A lánya Pesten temettette el.
Nagyon megdöbbentett engemet ez a hír. Szomorúan tértem vissza a Csepeli lakásomba. A szép terveimnek ennyi.
Egy virágcsokorral meg fogom keresni Ilonka sírját és kiöntöm neki mindazt, ami a lelkemben van, és ami borzasztóan fáj.
Nincs még a világon több ilyen személy, akivel így őszintén el tudnék beszélgetni...
|
|