Nagymamámtól, aki felnevelt engemet egy kis városban, örököltem egy szép családi házat. A házat eladtam. Mivel munkahelyem miatt ragaszkodtam Budapesthez, ott szerettem volna venni egy lakást. Nem volt könnyű dolgom. Iszonyatosan magasak az árak a fővárosunkban. Végre rátaláltam egy első emeleti másfél szobás lakásra, amit egy kis kölcsön segítségével meg tudtam vásárolni.

Azt mondják, hogy véletlenek nincsenek. Csodák csodája, de hamarosan kiderült, hogy a földszinten az a család lakik, amelyiket egyszer láttam a Facebook oldalán. Az anyukát ismertem meg. Csak nem volt olyan mosolygós, inkább gondterheltnek látszott Kis Zsuzsannának hívják. Megismerkedtünk. Megbarátkoztunk. Elmondta a család szomorú történetét. Zsuzsanna is nemrég költözött ide a 4 lányával, miután elvált a férjétől

--Igazán boldogok voltunk. Eleinte nem volt saját gyermekünk. A testvéremet elvitte a mellrák, az Alizka kislányát pedig mi neveltük a férjemmel, de később megszülettek az ikrek, utánuk a legkisebb Zsófika. A férjem is jó apuka volt, szerette a lányait.

Alizka nagylány lett, 14 éves. csodálatos volt a ballagási ünnepség. Tervezgettük a jövőjét. Azonban észrevettem, hogy a lányom nem igazán boldog, valami bántja. A kérdéseimre sem válaszol. Már komolyan aggódtam. Mi lehet az oka? Előfordult, hogy kisírt szemmel jelent meg reggel. Mi bánthatja? Ami szintén gyanús lett számomra az, hogy a férjem gyakran alvónak tetette magát esténként, de később kiment. Csendben osonva jött vissza. Az lett a vége, hogy később Alizka szobájában találtam a férjemet. A válás gyorsított eljárással történt. Alizka sebeit igyekszünk mindannyian meggyógyítani szeretettel és figyelmességgel.