:
A 6 éves Szilvike készítette az "ebédet". Pici kanálkával tett a "levesbe" a konyhában található élelmiszerekből, fűszerekből. El is készült a finom "ebéd". Nemsokára megjött a szomszéd Karcsika, és Szilvike kijelentette, hogy kész a leves, lehet "ebédelni". Meg is kóstolta azonnal a "levest"...Egy darabig a gyerekek szórakoztak, nevetgéltek, elmondták egymásnak a titkokat, hogy mivel fogják szórakoztatni a szülőket.
- Figyelj Karesz, én megjátszom, hogy fáj a hasam a levestől. Akkor talán nem kell menni ma délután Anna nénihez. Ott csak unalmas beszélgetések vannak a felnőttek között. Először mondanak valami kedveset nekem vagy más gyereknek, utána nem foglalkozik velem senki.
- Jó ötlet Szilvi! Csatlakozom! A mamám is készül Anna nénihez.
.- Anyuka, anyuka! Gyere be! Rosszul vagyok Fáj a hasam, hányingerem van! - kezdett Szilvike panaszkodni.
- Jaj! Mi történt? Siessünk az ügyeletre!
A házi orvos hamarosan rendelni fog. - mondták a várakozó betegek.. A váróban már néhány személy volt. Együttérzően nézik a kislányt, aki sírós hangon fájlalta a hasát. Az anyukája nyugtatta, dédelgette..
Megjelent egy nagymama is a kisfiúval.
- Karcsika szia! - megörült Szilvike.- Talán te is ettél abból, amit főztem?
- Igen.
A két gyerek vidám társalgásba kezdett. Nevetgéltek Elmúlt a hányinger, a hasfájás. A betegségnek már nyoma se volt. Szilvike és Karcsika csak anyás-apás játszottak. Jól a hasfájást is eljátszották!. Mivel már nincs ok arra, hogy kérjék az orvos segítségét, elindultak mindannyian haza.
A nagymama megvendégelte a szomszédokat finom forró csokival és egy szelet kaláccsal. A kicsik megígérték, hogy máskor nem a játék "levest" fogják enni, és nem lesznek "hasfájósak".
Mikor estefelé hazajött Apa, Szilvike a térdére ült és vidáman elmesélte, hogy milyen jót játszottak Karcsikával, hogy igazából nem is ettek az általa főzött "levesből", és igazából nem is fájt a hasuk. .
(371 szó a szövegben) (103 olvasás)
