Elmondom ennek a történetét és az olvasóra bízom, ítélje meg, hiba volt-e a pofon vagy elkönyvelhetjük, mint egy "makarenkoi pofon".

Nagy létszámú osztály. Összesen 6 fiú volt ebben a nyolcadikos társaságban András volt közöttük egy legfeltűnőbb srác. Régebben kétszer osztályt ismételt, így túlkoros volt ebben az osztályban, és egy fejjel magasabb a többi tanulónál. Még hozzá egy nagyon jóképű gyerek. Érthető, hogy a lányoknál nagyon népszerű volt, szívesen élvezték a fiú társaságát. Az Andrisnak ez a népszerűség nagyon tetszett, és gyakran szórakoztatta az osztálytársait kalandos meséivel.

Egy idegen nyelvi órán szólítottam Andriskát feleletre. A táblánál dolgoztam. A fiú az osztály előtt állt és bohóckodott. A tanulók Andrisra figyeltek, nem az én magyarázatomra, A zajból megállapítottam, hogy a kedves tanuló engem kifiguráz. Ennek véget kell vetni! Megfordultam és egy nagy pofont lekevertem ennek a nálam magasabb srácnak úgy, hogy az meg is tántorgott. Még hangosan rászóltam: Ülj le!

Csend lett az osztályban. Meglepő volt számukra a cselekedetem és az, hogy a hangom felemeltem, ami szokatlan volt tőlem.

Andris nem a legjobb tanuló közé tartozott, gyakran figyelmetlen volt és rendre kellett utasítani.

Pár nap múlva a pofon után ügyeltem az udvaron. Andris csendesen ment el előttem. Megkérdeztem: Andriskám, megértetted, hogy nem volt szép az órai cselekedeted?

- Igen, tanárnő. De a fél arcom még mindig érzékeny!

- Ugye, a pofon megérdemelt volt!?

Andris erre nem válaszolt, tovább ballagott...

És csodák csodája! A következő órán András maga jelentkezett feleletre és ötösre felelt.