:
Szent Iván éj
Jól emlékszem, Szent Iván éjjelén,
míg boros barátim tüzes táncot jártak:
opál-hamvas égre hosszan meredtem én,
bennem kedv és bánat kéz a kézben száltak.
A legrövidebb éj vad mulatságában
megcsapott a fanyar avarnak illata,
üzenvén, hogy jön már az új éj évada,
s újabb örömtűz már csak karácsonykor gyúl.
Emlékszem… és most már, szeptembernek végén,
nyármeleg s éji fagy öltöztet-vetkeztet,
köd és seregély száll a kék egek mélyén,
s vén diófám ágán sárga levél reszket.
Hol van már a tavasz ibolya-illata,
hol a víg cseresznye, a buja szamóca?
Elmúlt minden: komoly körte, vidor alma,
és komor-vidám méz-szőlő maradtak.
Este még a Hattyú kiált a nyár után,
hajnalban Orion emeli már pajzsát.
Csak a csillagok pisla fénye néz le rám,
mint a parázs-szemek Szent Iván éjszakán.
2003.10.14
20:20
(198 szó a szövegben) (905 olvasás)