Játék
Nemrég került hozzám, és csak száz forint volt,
az ócskapiacról egy kép, melyben víz, s homok folyt.
Rendbehoztam itthon, s most az asztalomon
mutat ezer tájat, hegy- völgyet, kis folyót;
és ahogy forgatom, akaratom szerint
mutat virgonc nyarat, vagy rosszkedvem telit.
Pedig csak buborék, marék színes homok,
mégis: képzeletem, vele lelkem lobog.
Sétálok a piciny, lapos patak-völgyben,
sárkánycsontot ások mélyen lenn a földben…
S ha egy-egy buborék mélyebbre beszorul,
kristálygömböt mutat újabb alakzatul.
Mint szerelmes hajlik párjának ajkára,
gördül a homokszem a másik aljára.
És már nem emberpár, de vicsorgó szörnyek
tapadnak egymásra, s hullnak homok-könnyek…
Aztán egy mozdulat, nem-akart billenés,
a buborék elszáll, vele az ihletés…
Nincs többé sárkánycsont, sem szörnyű ölelés,
csak egy fanyar mosoly: s egy újabb billenés.
Mégis, a varázslat el-elgondolkodtat:
Ki billegtet minket, s mit lát a homokban?
2002.09.08.
18:25