Vérfürdő 

         Az egyik nagy gyógyszergyártónál dolgoztam, (nem sokáig), mikor megtörtént az alábbi eset:

         A Büdöskémia részlegnél emberi vérplazmával dolgoztunk, de nagyon ritkán előfordult -különleges megrendeléseknél-, hogy "egyéb" emberi termékek is feldolgozásra kerültek különböző okokból és célokkal.

         Egyik ilyen "egyéb" termék volt a tartósított, mélyfagyasztott vér.

Ezeket felolvasztás után közepes méretű, kb. 8000 literes tartályokba tették, és itt kerültek bele a szükséges vegyi anyagok is.

   Ezek a tartályok kb. 2 m átmérőjűek, és mindent egybevéve 4 m magasak voltak. Melléjük pódium volt építve, hogy a különböző csatlakozások hozzáférhetőek legyenek. Persze mindez rozsdamentes acélból, a legszigorúbb tisztaság, háromszori átöltözés, és hasonló macerák által körbevéve.

  A sokféle beadagolt vegyszer sokszori ellenőrzést kíván: ám a hivatalosan, préslevegővel történő mintavételezés meglehetősen macerás volt, hiszen ilyenkor minden kimenetet el kellett zárni, és az egész tartályban túlnyomást kelteni, hogy egy kis csapon kijöjjön az az egy deci mérendő anyag; mindezt egy műszakban legalább harmincszor... Persze a melósok nem nagyon rajongtak érte, és ha lehetett, kibontották a felső búvónyílást, amit egyébként csak karbantartáskor szokás, bejutási célból. Ezen a nyíláson egyszerűen benyúltak a mintáért az emberderéknyi lyukon.

         Történt aztán egyszer, hogy az egyik, meglehetősen köpcös tag kissé túlbecsülte önmagát.

Mivel kis edénykéjével nem érte el a folyadékot, rövid karját megtoldotta egy mély behajlással. Mivel még így is hiányzott egy picike, felhasalt a peremre, és egy alapos nyújtózkodással próbált célt érni. Ehelyett egy rövid csatakiáltással eltűnt a sűrű vér habjában.

Mellette dolgozó kollégája villámgyorsan lekapcsolta a keverőt, megakadályozva ezzel a bedarálást. Szegény szaki hamarosan fel is bukkant a felszínen, köpködve -prüszkölve szedte le a csillagokat és a szenteket vegyesen. Rémálomszerű megjelenésétől csak a művezető ordítása volt rosszabb...

   Került gyorsan kötél és mentőbrigád, az öregúr pedig úgy repült ki a lyukon, mintha alulról ugyanannyian tolták volna. Tartott ez egészen derékig, ahol is valamiért megakadt.

Kifelé sehogyan sem jött, visszamenni abszolúte nem akart…; a patthelyzet és az alkudozás egy negyed órán át tartott. A végén kisütötték, hogy a megdagadt ruha a hibás, és meg kell tőle szabadulni. Körülvagdosták hát a véres embert, aki bőrét féltve úgy nyöszörgött, mint egy  tartályba szorult szaki.

Eredményt azonban ez sem hozott, bárhogy is rángatták.

         A következő, már használhatóbb ötlet az addigra teljesen berekedt művezetőtől jött: mi lenne, ha a tartályban túlnyomás lenne?

  Ráadták hát a préslevegőt teljes erővel, s a 6 bár túlnyomás (ennyi van egy busz kerekében) tényleg kilőtte az öreget, aki rövid, dicstelen és meztelen röpte után végre szabadon kalimpálva hullott a pódiumra. Egy gyors mosdatás után kiderült, hogy egyetlen karcolás nélkül úszta meg a nem mindennapi kalandot.

         Érdekes módon, az egyébként csak ünnepi alkalmakkor felszolgált véres hurkát mindenki érintetlenül hagyta a menzán. Megelégedtek az egyszerű krumplileves-ebéddel.

Érthetetlen.....

XXXX város, egy újabb dögunalmas, bűzös műszak.

1996.10.18.

10:25

Ui.: Tényleg megtörtént, ott voltam!