Balzactól; Lucien de Rubempré-nek

Mégis, bántalak, hiába hiszed, hogy nem teszem,
Hidd el, nincs bennem szánalom és kegyelem,
S bár csaknem öcsém vagy csak egy ócska léhűtő,
Vidám foglalkozásod szerint: - a nyári Napnál fűtő,

Nem építenék reád, ily alapra gyenge ember,
Kártya közben, e lapra sem játszanék fejemmel.
Vagy, aki belépett itt, ez úri házba jött és ment.
Vagy aki vagy, egy ficsúr, egy gyáva jöttment!

Az út szelíd porában megfürdött finom cipőd,
S jöttödben megnéztél minden huncut főkötőt,
De ennyi volt, az úri társaság, az úri név, - kevés,

Vékony az erszény, a has lapos, rád férne egy evés.
De mit is beszélek, a zene szól, táncra hív az úri had,
Isten veled, s velem, ki nálad százszor gazdagabb!