a fogoly

elkapták mint egy bliccelőt
és mentőbe tették,
gyűrögették
mert a földre ült
az áruház előtt
közben az orvosnő nevetgélt
mert a sofőr fogdosta a mellét
de már repült velük a fehér mentő
ringott a két szép formás emlő
és a hordágyon kínra feszítve, fekve
amint magát összevizelte
nem értette tisztán,
hogy miért?
miért kérdezik,
hogy milyen nap van ma
hogy pesten van e vagy bagdadba’?
és, hogy mi a neve?
tudja a fene!
a humánum fehér ispotálya várta
a közkórház húgyszagú szobája
lett a világ mi megadatott
csökkentve ezzel is a
társadalombiztosítási alapot.
a sztróktól űzve esztelen
lett fogoly
s bolyong
most is a bűzben meztelen.