Egry Artúr

ma éjjel a kertben

kutyák sírnak
ma éjjel a kertben,
nem látni csak a semmit,

pusztán a Holdat,
ahogy a bakacsin estben,
a csillagok az égre simulnak,

nem hallani csak a semmit, 
ahogyan az idő korhad,
szöszös neszei közé porlad,

ahogyan lehullik az álom,
fekete fűszálak árnyai borulnak,
vállaim felett végig az ágyon,

rothad a gyümölcs
a kertben az ágon…

Budapest, 2005