Vad szél cibálta az almát
Belevájta hűvös karmát
Erősen kapaszkodott, hiába
Szédülten esett az avarágyba
Búsan merengett az alma:
Bárcsak hamar elrohadna
Nincs jövője a tarka avaron
Nem lesz senki, ki beleharapjon
Ő sírt, s az avar zizzent
A szél már csak némán rezzent
Nem jött senki, hogy őt megsajnálja
Hogy megfogja, tenyerébe zárja
Öreg időnek lábain
Jött egy lány, éh ült vágyain
Csillogó szemmel, korgó gyomorral
Nézett szembe a beteg almával
Gyengéden kezébe fogta
Kis híján megbabonázta
Milyen édes is volt a megváltás
Csiklandós a jó ízű harapás…
Az alma így lett megváltva
Csutkára lesz harapdálva
Ütődötten is keletje van már
Ennyi cirógatás neki is jár…