Megbántottalak

Az elmulasztott tegnapok

Némaságával

 Ráncfaragó idő

Múlni hagyásával

Kételyek közt hagyva

Az írás most

A vezeklésem

Dühös késztetésem

Mert fülemben visszhangzik

Sajgó szívhangod

Jajkiáltását hallom

Szemem könnycseppjében

Bússá szépült arcodon

Hiába várás ül

Érzem ideges

Mozdulatod, min

Remegés fut végig

Visszautaznék

Hozzád az időben

Ha lehetne,- de nem lehet

Ezért e jogos víziók

Jönnek, s nem

Parancsolhatok, tollamnak

 Szabadon viszi kezem

S így lesz ez a vers

Őszinte vezeklésem…