Ösztönlény az ember

Anyjához bújik csecsemőként

Nem tanulta, érzi

Eggyé válik vele egy sejtként

Mert neki így jó

Ösztönlény az ember

Szépnek lát mindent gyerekfejjel

Nem tanulta, érzi

Kérdésre lágy mosollyal felel

Mert neki így jó

Ösztönlény az ember

 Ifjúkor vad szellői hátán

Nem tanulta, érzi

Végig kell, repüljön nagy álmán

Mert neki így jó

Ösztönlény az ember

Képes szeretni, ha szeretik

Nem tanulta, érzi

Csak boldogságra, társra vágyik

Mert neki így jó

Ösztönlény az ember

Megörül, párját megöleli

Nem tanulta, érzi

Megőrül, kedvesét megöli

Mert neki így jó

Ösztönlény az ember

Míg él szeretteit megbántja

Nem tanulta, érzi

Utolsó szó jogán megbánja

Mert neki így jó

Ösztönlény az ember

Halni nem akar, mégis muszáj

Nem tanulta, érzi

 Menni kell, új jön, ez a szabály

Ez neki nem jó…