Magányom hideg karma sebez

 Bánatom könnypatakja vérez

Mellkasom éles szúrást érez

A lét előbb utóbb megmérgez

 Fűillatú este köszön rám

Csillagok zenéjét hallgatnám

Zengő eget is behajóznám

Mámort, csodát, ha megtalálnám

Hajnalban: gyöngyharmat szegélyez

Az egyedüllét még feszélyez

Gondolatvihar dúl, veszélyez

Életkedvem balgán szeszélyez

Kacsint a reggel csuda kékje

Rám nevet a Nap arany fénye

Ébresztget a hűs szellő selyme

Lassan mindennek lesz értelme

  Néma csend vad románcot ígér

Rám fonódó perc randevút kér

Kezem a nagy ürességbe ér

Vigyázón ölel idő és tér…