Selyemhálót fon körém a kar

 Szeretni akar…

A hidegtől óv és betakar

Érezni akar…

Mint sziklára felkúszó lián

Meleg szeretetben nincs hiány…

Forró lehelet tarkót éget

Ne érjen véget…

Vajon ilyen lehet a végzet?

Vágyom ily véget!

Felhevült bőrt becéz az ajak

Súgj fülembe, hogy szépet halljak!

 Mi most agytekervények vagyunk

Fonódik karunk…

Csupán egymást, nem mást akarunk

Úgy szorít karunk…

Vagyunk egymás lánc- bilincsei,

Megtalált nagy s örök kincsei…

Ha ölelő karjaid fonnak

Gondok nem nyomnak…

Várnak érzem magam nem romnak

 Félszek sem nyomnak…

Maradjunk még így ölelkezve

Csakis a szépre emlékezve!