:
Rég hozott utam e tájra,
hol megállt az idő tán.
Ugyanaz az öreg akác ont árnyékot
a fehérre meszelt parasztház udvarán.
A toronyból is a régi harang hív imára,
kezeim mégsem kulcsolom.
Csak állok itt. Csendesen.
Cigarettával mérgezem testem
s mélán gondolok a múltra.
Mikor még gondtalan gyermekként
tücsköt vadásztunk, s lestük buzgón,
ráharapott e már, a cérnára kötött szurokra.
A cirkuszra, mely minden nyáron elhozta
szegény embereknek a fél világot.
Itt láttunk először oroszlánt, tigrist, elefántot.
Mosolyogva emlékszem az első, ügyetlen csókra,
melyet itt kaptam, mikor csillagunk kerestük,
azon a forró nyári éjen.
Összebújva titkon, itt, a komédiás téren…
Elmentél azóta.
Én, ha erre járok,
kijövök még ezekért az emlékekért.
Pedig tudom, te már nem leszel ott
Üresen vár a Komédiás tér.
Mohol, 2010. március 11.
Egy azonos című Holló László kép alá
(146 szó a szövegben) (1052 olvasás)
