Sírtam, mikor először éreztem,
valami eltört, s némává teszi a mozdulatokat,
ernyedté vált az az ököl,
mi addig fenyegette a rabló Urakat.

Sírtam, mikor arra eszméltem,
szunnyad a tűz, ott legbelül,
csendes bölcsességgé érett az erő,
s emlékeid tengerében mélyre merül.

Sírtam, mikor írtad, társad adnád,
helyet keresel a folytatáshoz,
hű barátod sorsa volt csak,
mi akkor még kötött a világhoz.