Gondolj a város lüktető zajára,

                                                a falu gépiesedő nyugalmára,

                                                és gondolj apád dohogó szavára,

                                                gondolj a születésre és a halálra!

                                                Gondolj a nőkre, a szülő anyákra,

                                                gondolj kedvesed gömbölyödő hasára,

                                                gondolj a több ezeréves művekre,

                                                a technikával csorbítható hegyekre!

                                                Gondolj az okra és az okozatra,

                                                gondolj az örömet adó pillanatra,

                                                gondolj a számtalan ellentmondásra

                                                és gondolj a szüntelen föloldódásra!

                                                Gondolj beszédes szád némaságára,

                                                gondolj bensőd lappangó tűzhányójára,

                                                gondolj legjobban arra és nem másra,

                                                a kezedtől születő megújulásra!