Fiam által szólok hozzád…

                                    Ha az őszies szavakat hallod,

                                    ne feledd, mindaz én vagyok!

                                    Tehet az ember számtalan jót,

                                    ha egyszer is felejti

                                    - zsákutcába fut -

                                    csak előbbre vihet az út.

                                    Nagy teher, Uram,

                                    hogy az ember nem tökéletes!

                                    De kivételnek képzeljük magunk

                                    és másokat vádolunk.

                                    Te ítélj!

                                    Megcsalatva nem lehetsz,

                                    előtted ugyanabban

                                    a világításban állunk.

                                    Vezeti apa a fiát,

                                    fiú az apját,

                                    bár köztük áll egy világ.

                                    Tagadhatatlan a folytonosság,

                                    megállíthatatlan a törekvés,

                                    s minidig lehet kérdezni: és?

                                    Esendőek vagyunk

                                    - Te ezt igazán tudhatod! -,

                                    de kivételnek képzeljük magunk.

                                    Rám teríti fátylát az ég,

                                    és ahogy a szú a fát

                                    lassan bejárja,

                                    nehézkesen szétárad

                                    bennem az öregség.

                                    Erőt adj, hogy hinni bírjak,

                                    újra és újra talpon maradjak!