Flyin Darlin
Húsba mar a tű
az én szívem hű
vágyban ég
még
mindig,
s ahogy
alakul a tinta
íródik az univerzumba
egy név,
ami a tiéd,
a seb alatt
nem marad
más, csak sima bőr
mintha így születtem volna
hogy a szív-ketrecre van írva
amit titkoltam gyáván
valami ostoba jelre várván,
hogy te vagy az egyetlen
akit engedtem
magamnak így szeretni,
de pokolian fáj
s vérzik a száj,
amibe mar a fog
hogy hangtalan tűrjem
amit elterveztem,
ha magam ölelem
örökké, és öregen,
ráncosan vagy betegen,
a tenyerem
hozzád érhet
akár az utolsó napon,
és tudják itt, és ott
mert e jel mutatja
hogy hová tartozom....
|
|