:
Ő
Én szeretem, ő szeretett
múlt időben írom a verseket,
ő eltette a képeket
nekem a film még pereg,
lehet, lepukkant mozi
ahogy a kanál
áll
egy pillanatra,
a kisujját eltartva
réved a szép szeme
homlokán pici ránc,
e gondolat sánc
foglyul ejti őt…
törékeny a csésze
a kávé kritikusan
szemügyre véve,
cukorból fél tasak
ennyi csak
és a szép
kéz
újraindul
majd a telefonért nyúl
és ellágyul -
csicsergő gyerekhang.
Fekete plexi mögül
a szívem elgyengül
a gyengéd-ség
vajon képesség?
Zavar a pára,
inkább nézek a lábára,
a vádlin egy karc
a dobozzal való harc
nyoma,
a szem vetkőztet
ing alatt rejtőzhet
a rajongás tárgya,
érzékek iskolája...
A szem a lélek tükre,
hálásan gondolok a szemüvegre,
nem kell magyarázni
és a kérdő tekintetet állni,
miért nézek úgy rá
hiába magyaráznám
szóban ez furán hat,
marad a mozdulat,
ő az asztal túloldalán
gondolatban messze jár
mégis az a mosoly
csak az enyém
a mozim üres nézőterén…
(107 szó a szövegben) (617 olvasás)
