Felsajdul az ősz...

Én nem mondom el senkinek,
hogy erre van a kis liget,
hol gyakran ültem egy padon,
sok hűvös, őszi alkonyon...

Én nem mondom el senkinek,
már rajtad kívül..., csak neked,
hogy felsajdul az ősz bennem,
ha nálad nélkül kell lennem...

Én nem mondom el senkinek,
a tavasz frissen elsiet,
míg forró széllel jő a nyár,
rád árva szívem nem talál...

Én nem mondom el senkinek,
az ősz sóhaja mily hideg,
de mégis forrón ég a vágy,
ha átkarollak, s csókod lágy...

Én nem mondom el, nem hiszik,
hogy ilyesmi még létezik,
egy pillantás, egy villanás,
az ősz ködében tűzvarázs...

Én nem mondom, azt hiszem,
de ránk talált a szerelem,
bár dér lepi sötét hajunk,
már új tavaszról álmodunk...

Én nem mondom el senkinek,
hogy merre van a kis liget,
hol gyakran ülünk egy padon,
sok boldog, őszi alkonyon...

Debrecen, 2010. 10. 28.