Sziasztok! Az alábbi egy gyerekvers, tehát kéretik akkként értelmezni:) Azaz gyerekeknek írtam. Ajánlom szeretettel minden szülőnek, nagyszülőnek, gyereknek esti mese gyanánt:)

Tipegő tündérlány apró buborékban
Forrásvíz felett lebeg az alkonyban
Szivárvány szőttes fedi a trónját
Hintának használja a kis patak habját

Legkisebb leánya a tündérkirálynak
Virágot varázsol a tavaszi faágnak
Szirmokat szór kecses kis kezéből
Kökényt fest kékre az égnek színéből

Száz éve született magyalfa csúcsában
Száz szobában lakott a király várában
Hócsillagnak hívta a tündérek népe
Tavaszi tündöklés, a szépeknek szépe

Kevés a kérője Hócsillag kezének
Várja az idejét igaz szerelmének
Egy karcsú királyfit virággal nevében
Jövendölt a jóslat a Legendák Könyvében

Születése századik éjjele érkezett
Vigasságra várnak nagy vendégsereget
Bor, búzakenyér, elegáns kelmék
Tízezer tücsök hozza hegedűjét

Eljött az este, indul a mulatság
Százszorszép szirmait a szőnyegre szórják
Keringnek körbe a szép tündérlányok
Virágot varázsol bűvös bűbájuk

Hócsillag hallgatag ül apja trónján
Gyémántok, gyűrűk csillognak ujján
Felpillant félve, egy kérést meghallva
Hosszú hajú herceg áll ott meghajolva

Szemei szikráznak, mint zafír csillagok
Ruháján ragyognak az ezüstös csatok
Itt az ideje az ifjak táncának
Várja a válaszát Hócsillag apjának

Büszkén bólint a tündérek királya
Nemes nagyúrnak tetszik a leánya
Tóparti tisztáson szép táncuk lejtik
Kéz a kézben keringnek éjfélig

Sorsuk sebesen utolérte őket
Csodás csókkal nyomtak rá pecsétet
Szemeik szóltak, beszéltek egymásnak
Tündérlány ajka tündérfi ajkának

„Hogy hívnak, herceg?” kérdezi halkan
Az ifjú mosolyog s megszólal lassan
„Hócsillag, hisz ismersz: tavasszal virágzom
Nárcisz a nevem, a májust vigyázom”

Hirtelen haragos szélvihar támad
Mennydörgés rázza magasból a várat
„Vártam végtelen e csodás pillanatra
Most megtalált bosszúm hívó varázslatra”

Sírva sikoltottak az udvari vendégek
Felismerték fagyos hangját a tündérnek
Gúnyos és gonosz szavát nem feledték
Százszor száz éve, hogy földjükről száműzték

„Vakká válsz hercegnő s világod elfordul
Hócsillag, hangod most örökre elnémul
Virágok nevével varázslat szállt rád
Nemes Nárcisz, halld Urad haragját”

Hócsillag hallgat, kék szemei könnyben
Régen rótták az átkot egy mágikus könyvbe
Homály hullott le a tündéri várra
Várnak a vendégek a király szavára

„Balga bosszúvágy sújtott le átokkal”
Kiáltott a király keserű szavakkal
„Te, tündérfi, Te okoztad vesztét
Nárcisz: neved nem hozott szerencsét!”

„Halljad hát herceg most az én parancsom
Villámként vágtass, hagyjad el udvarom!
Leányom látását és szép hangját kéri
Vagy végzeted a te lelked is hamar eléri”

Keserűn kifordul a kapun szép Nárcisz
Vándorol vadonban, hol csak árnyék látszik
Süvít a sivatag sárga homokja
Tengernek tükrét is hasítja hajója

Keresi, kutatja Hócsillag hangját
Visszavinni vágyja szemének világát
Barangol búsan szerte a világon
Míg megakad szeme egy kicsiny virágon

Kőszikla került a kis hóvirágra
Nem nőhetett tovább, beszorult alája
Szépséges szirmai szomorún hervadnak
Levelei lassan a földre lehullnak

Kemény a keze a tündérek fiának
Szívesen segít a sérült kis virágnak
Döngve, dübörögve a sziklakő legurul
A hóvirág hálásan Nárciszhoz fordul

„Köszönöm királyfi, jó lelked páratlan
Segíteni jöttél, siettél váratlan
Ám ború és bánat nyomja a szívedet
Nekem nem kell titkodat felfedned”

„Nemes Nárcisz Úr, virágok királya
Megmentheted mátkád: de megvan az ára…
Szakíts szirmaimból egy kicsi fehéret
Veled s velem amit vársz, feléled”

„Ablakok alatt, Hócsillag kertjében
Ássál egy árkot s rejtőzz el mélyében
Takard be testedet a kiásott földdel
Szirmom s szerelmed reggelre kizöldell”

„Kijön kis kertjébe Hócsillag sírni
Látni nem láthat, de illatod megérzi
Szakítja szárad, ölel majd keblére
Vigaszként visz majd szobája mélyébe”

„De hallgass ide herceg” – szólt a virág halkan
„Sajnos ez semmi, rossz hírek is vannak
Széttépve szárad, a varázst megtöröd
De elmúlik élted s odalesz örömöd”

Hallgat hosszan s szomorún szép Nárcisz
Arcán s ajkán a remegés játszik
„Hócsillag hangja édes akácméz
párás pillantása gyönyör, ha rámnéz”

„Megteszem, mit mondasz, kedves virágszál
Életem értelme több e csúf világnál
Elmúlok, elmegyek, itt hagylak kedvesen
Boldogan búcsúzom, ha látom a kedvesem”

Hajnali harmat a Nap alatt kelve
Nemes nárciszt nevelt Hócsillag kertje
Sápadtan sírdogál a gyönyörű királylány
Szomorú szerelme valahol messze jár

Hirtelen… honnan is? Illatot érzett
Forgatta fejét, de hiába nézett
Kezével kereste, ujjait rátette
Nem volt az nehéz, hisz szíve vezette

„Illatod finom, felismertem rögtön
Letépni nem lehet: szobám neked börtön
Fekszem itt a fűben, melletted, teveled
Érzem, eljön értünk talán a kikelet”

Szívében szólt, hiszen hanggal nem tudott
Álmosan, s ájultan a földre lerogyott
Kezével karolta élete virágát
Csendesen, csókok közt aludta álmát

Sárga Nap sugara, melegen tűzött
Hócsillag haján egy csillag időzött
Kelve a királylány kinyitja szemét
S valóra válni látja a mesét.

„Nárcisz! Hű hercegem, én drága szerelmem”
Kiáltott kérlelőn s hangjától megretten
„Látlak és létezel, újra szól a szavam!”
Karolja kedvesét s zokog boldogan

Felébred félve a tündérek hercege
Látja a lányt mellette nevetve
Hallja a hangját, látja szép szemét
Valami elhozta a varázslat vesztét

Szerelmük szép és tudták, nem várhat
Varázslat, veszély, nekik nem árthat
Királylány könnyei adtak új életet
Szerelmük szilárdan vert örök gyökeret

Végéhez ért e varázslatos rege
Szép és szelíd volt kettejük szerelme
Mégis megtörni sohasem lehet
Ezt jelenti a jóság s az igaz szeretet.

2004-12-28 - 2005-01-05