Igazmese
Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy gyönyörű kicsi ország. Ennek az országnak egy távoli csücskének dimbes-dombos, erdővel körülvett vidékén pihen egy falucska. Kevesen laknak benne, mindenki ismer mindenkit. Van egy pici boltja, ami csak pár órát van nyitva naponta (nem ám hajnaltól éjfélig, nem ám szombaton vasárnap) de ez senkit nem zavar. Busz szállítja a felnőtteket a dolgaikat elintézni, a gyerekeket az iskolába, óvodába. A körforgalomban megfordul, miután a le és felszállás megtörtént csendesen visszafelé veszi az irányt, mert onnan már nincs tovább vezető kövesút. Ez sem zavar senkit. A falucskában sok-sok virág nyílik, játszóteret csináltak annak a pár csöpségnek akik odaszülettek, van hinta, homokozó, mászóka, csúszda. Szépen felépített faluházban hetente rendel a háziorvos, itt van a Teleház is, és még bált is tartanak időnként, hogy a mulatságnak is legyen helye.
Templomba vasárnap, két faluval odébb járnak, ahol az iskola és óvoda is van. Ez sem zavar senkit. Munkát nehéz találni, mert nehezen megoldható a közlekedés a nagyvárosba, meg egyébként is, amikor meg tudják, hogy valaki vidéki, már nincs is üres állás. Na, ez már sok mindenkit zavar, persze jobbára az ott lakókat.
Élt egyszer egy idős házaspár, akik gondoltak egyet és a gyönyörű kis ország fővárosából ebbe a kicsi eldugott falucskába költöztek. Elegük lett a nagyvárosi életből, nyugalomra, harmóniára vágytak. Sajnos a férfi nem sokáig élvezhette ezt a csendes környéket. A temetés után az idős hölgy úgy döntött, hogy Ő bizony nem költözik vissza, bár a gyermekei azt szerették volna, mert így elég távolra került tőlük. Bizonyára féltették, hogy mi lesz vele az isten háta mögötti vidéken, egyedül. Az idős hölgy makacsul ragaszkodott új otthonához. Minden vasárnap misébe járt, és jár ma is, ezért vett egy trabantot, felújította vezetési ismereteit, meghosszabbítatta a jogosítványát. Lassan-lassan befogadta a falucska a messziről jött hölgyet, megszerették az ott lakók. Sokat segít a hozzáfordulóknak legyen az bárki.
A gyerekek is nagy örömmel látogatják, sokat mesél nekik, gyümölccsel kínálja őket, mindig van valami meglepetés. Szinte a falu nagymamája lett. Verseket idéz, bölcsességeket nagy filozófusoktól, akikről errefelé nem sokan hallottak, de örömmel meghallgatják történeteit. Amikor nemrég kórházba került, hazajövetelekor begyújtottak nála, ebédet főztek neki, szeretettel várták.
A kicsi falucska büszke az itt lakókra! Dombjai lágyan körülölelik a házakat, fái meséket susognak az esti széllel, virágai finom illattal örvendeztetik meg a szíveket. És ez így kerek.
|
|