Este lett.
A sötétség mindent betemet.
Elrejti mindazt, amit a nap megmutat.
Te vándor! Hogy leled így meg az utat?
Pihenj inkább, hajtsd le fejed, gűjtsd az erőt!
Mást nem tehetsz a feketeség mindent benőtt.
Tarisznyádat fáradtan ledobod,
tele van. Benne minden gondod.
Most ne nyisd ki, ne törődj vele,
ráérsz gondolkodni, minek-hol a helye!
Hallgasd a csöndet, lélegezz, figyeld önmagad,
élvezd a nyugalmat, amit az éj ajándékba ad!
Hagyd, ne hadakozz, hagyd, hogy elringasson,
engedd, hogy álmot adjon!
Álmot mi símogat, gyötrődő lelkednek vígaszt ad,
segít, hogy könnyebb, szebb legyen a holnap.
De most még van idő, sietni nem kell,
vigyáz rád, lágyan átölel, tiéd ez az éjjel.