Te csak hallgatsz

Mit rontottam el?
Miért mentél el?
Megbántottalak? Mivel?
Miért pont most? Miért velem?
Miért Te, és ki az Ő?
Csak áll, és bámul rád a kérdező.

Te csak hallgatsz.

Mi történt Veled?
Kit símogat kezed?
Kire vigyáz szemed?
Kinek dalol lelked?
Hová lett a szent ígéret?
Sorakoznak a miértek.

Te csak hallgatsz.

Miért nem kellek?
Többé már nem érzel?
Szeretlek, szeretlek, szeretlek.
Kettőnknek ez már semmit nem jelenthet?
Gyötrődő lélegzet,
vasmarok szorítja szívemet.

Te csak hallgatsz.

Hirtelen eltűnik minden
mi eddig volt a jelen.
Eltűnnek a csókok, a séták, a nevetés,
az összes boldog ölelés.
A szavak, gyönyörű emlékek,
máglyaként lelkembe égnek.

Te csak hallgatsz.

Összenyom a fájdalom,
mi történhet még, nem tudom.
Kínok között térdre rogyva,
hang nélkül zokogva,
várom az ítéletet.

 





Az írás megjelentetője: Fullextra.hu
http://www.fullextra.hu

Az írásmű webcíme:
http://www.fullextra.hu/modules.php?name=Sections&op=viewarticle&artid=27710