Ajándékot kapott egy idősebb nénitől, időnként meglepi vele, köszönetképpen. Hiába mondja, semmi szükség erre, mert nem fáradtság kicserélni a vércukormérő elemeit. Általában ilyenkor az a válasz,  hogy a gyerekeinek küldi, ők biztos szeretik a csokit. Ebben igaza van.
Reménykedik, hogy a szép csomagolású téglalap, bocsánat, de tré csokit rejt. Általában azt szokott. Nem szemrehányás, egyébként is ajándék csokinak ne nézd a márkáját. Végülis akkor mi van? Legalább nem akarja megenni! Aztán csak kibontja. De jaj! Mit lát? El van veszve! Már rögtön szembetűnik a lila csomagolás, és, hogy epres tejszínes töltelékkel töltve. Háát, kérem ez már kínzás. Csak ül mellette, bámulja.
- Cöcöcöc, kíváncsi vagyok mikor látott ez epret? Mert nem hiszem, hogy egy ilyen lapos táblába beleférne, ez csak duma. Ráadásul még a tejszín is. Kizárt! Aztán meg jön a lila tehén, meg azok a kicsi erdei állatok, akik hordják a tejet. Hát minek néznek ezek engem? - mormog félhangosan.
Azért csak meg kellene kóstolni. Csak egy kockát. Gondolatát tett követi.  Hmmmmmmmmmmmm, ez az íz, lágyan simogatja az összes érzőbimbót ami a nyelvén található.
 - De nézzük csak! Hogy néz ez ki? - mered a tejcsokira - Ilyen megkezdett sort, nem lehet  hagyni, inkább megeszem. Marad így is belőle még öt, amin egyenként négy kiskocka van. Nem is öt? Ez meg hogy lehet? Már csak hárooom? Hová tünt a többi? Cirmi te etted meg? - a macsek válasz nélkül telepszik kedvenc foteljába pihenni egy kicsit. Az előbb az udvaron a kutyával versenyt futott, szerencsére nem Morzsa győzött.
- Na, ez  pont jó, igazságosan el lehet osztani, kettő a gyerekeké az utsó meg az apjuké - elégedett mosollyal arcán nekifog a házimunkának.
Sokáig bírja.. közben elmosogat, bepakolok a mosógépbe egy adag ruhát, sőt még a főzést is elkezdi.
Közben a csoki meg vár az asztalon. Szépen, csendben, kissé olvadozva a nagy meleg miatt. Szerencsére gondos háziasszony létére figyel minden részletre, éppen a hűtőszekrényhez indul, amikor eszébe jut egy dallam: " Nem lehet megunni, soha, soha nem lehet megunni." A régi reklámdal vidáman ott bukfencezik körülötte. Vele örül  ő is, mert a csoki hormonokat szabadít fel, ami boldogságot okoz. Nézte is azt az adást múltkor a TV- ben, tudósok bizonyították be, nekik el lehet hinni. Miért mondanák ha nem úgy van? Boldognak lenni meg csudajó dolog! Ha ezért csokit kell enni, az csak külön ajándék!
És mert a rendszer felbomlott, már nem jut a családnak tisztességgel egy egész sor csoki, így inkább feláldozza magát, és már a szájában van a selymes, harmónikusan lágy ízű finomság, aminek minden egyes darabkáját élvezettel fogyasztja.
A gyerekek az anyósnál úgyis sütit esznek, a férjnek meg ha a lyukas fogába belemenne, az nagyon tudna fájni, megint csak szenvedne, mint múltkor is, hétvégén meg lehetetlenség fogorvosi ügyeletet találni.

Ui: A fenti történet természetesen kitalált. Ha valaki bármilyen hasonlóságot látna a saját, vagy környezete valós életével kapcsolatban, az pusztán a véletlen műve.