Szeretni kell, mert éhes a lélek.
Világunkban nagy a felfordulás,
mesénknek sírós már a vége,
fertőző kór lett a bizonytalanság.
Vékony kötélen egyensúlyozunk
tátongó szakadék felett,
ragadós sár marasztalja lábunk,
de muszáj játszani tovább az életet.

Szeretni kell, mert fázik a lélek.
Dermesztő faggyal jött a tavasz,
egyre több a sóhaj : félek,
várjuk a megváltót, mikor hoz vigaszt.
Elfelejtjük az érintés varázsát,
kapkodó vágy szívünkbe harap,
nem találjuk a fényt hozó lámpást,
nem marad más, csak a rideg anyag.

Szeretni kell, hogy éljen a lélek,
gyógyítani a fájó sebeket,
egy-egy szóval, bíztató mosollyal,
csodát lehet tenni emberek!