Mese a csintalan manókról

Volt egyszer hajdanán, Jégország határán, igen, pontosan ott, ahol az út kettéágazik,
ahol minden nap, még nyáron is hó esik, ott állt egy takaros kicsi házikó,
nem lakott abban bizony más, csak a Télapó.
Persze vele élt még Télanyó és a három manó,
kiknek csillagos jókedve el nem rontható.
Történt egyszer, hogy a levelek, ( amiket gyerekek, ti küldtetek )
szóval az egész postai küldemény egyszer csak eltűnt, s megtalálni semmi remény.
Szegény Tálapó, csak ült és gondolkodott:
 Mit tegyek? Mit vigyek? Milyen ajándékot?
Télanyó is próbált segíteni, még a padlásra is felment
keresni azokat a leveleket, ám hiába, ott sem találta.
Aztán gondolt egy szépet és varázslatos dologba kezdett.
Legalábbis a manók ezt hitték, miközben azt nézték,
Anyó hogy sürög-forog a konyhában, és valamit mormog magában.
Féltek, ebből jó nem sülhet ki, ezért szépen, csendben osontak a pajtába ki.
Ott aztán összedugták kis fejüket, nagyon komolyan, mint a nagyok,
vitáztak egy cseppet, de végül egy véleményre jutott mind a három furfangos manókobak.
Hisz ez az egyetlen járható út, a tisztesség is azt kívánja,
hogy előkerüljön a nagy piros zsák még ma.
A zsák, amiben a levelek lapulnak, az, amiről azt hitték, hogyha eldugnak,
akkor Apó nem indul útnak, és csak övék lesz a Mikulás este,
csak ők kapnak ajándékot, más emberfia egy se.
- De ezt nem lehet! Tudjátok jól! Hisz a gyerekek várnak rám mindenhol!
Borzolta a szakállát Télapó, emiatt a földön sűrűn hullt a hó.
- Tudjuk, már tudjuk, és bocsánatot kérünk! Megígérjük, mindenben segítünk!
Leszegett fejjel állt a három gyerek, mindegyik tudta, csúnya dolog, amit tett.
Télanyó lépett ekkor a szobába, kezében egy hatalmas tálca.
- Jól van, jól van, kezdhetitek a munkát, de előbb egyetek egy-egy szelet tortát.
Ezt sütöttem az előbb, kakaót is főztem, hosszú lesz ez a nap, kell energia bőven!
Szorgalmasan dolgoztak egész nap és éjjel, játékokat, édességet osztogattak széjjel,
majd a sok csomag a puttonyba került, onnan a szánra, Télapó már repült is a csillagos éjszakába.
Nálad is járt úgy tudom, nézz csak ki az ablakon!