Semmit sem ért a hegyi beszéd, latrokká lettek mind a férfiak.
Asszonynépek ördögökkel hágnak, pokol tornácán hevernek.
Hazug szavak, ocsmány szajha-szájak, szívtelen, vad csókolások,
eleven lárvatetemek kéjsóváran. Ócska vázai emberi nemnek.
Cifra portékákat élvre kínáló kufárok, csengő szolga-arannyal.
Az arc eltorzult, fakó. Dülledt szemekkel parázna némberek nevetnek
Fülledt buja vágyak, állott-szagú ágyak...sóvár nyálcsorgató vének.
Szodoma világok. Szép emlékek össze-vissza hánytan. Halálra váltan.
Vissza nem fordítható skarlát-ragály-sodor. A szende idő, korcs babákat éltet…