Telt arcú puttók, úgy sírnak! Tejszagu szájuk,

kérőn enni akar...dús keblű lányok ölében

lelnek víg menedéket, csurran gyenge nyakakba

tej, mint méz... álom jő, s rájuk lep takaróval.

Szférák mennyei lanton, lágy dalt játszanak értük

és mind, égi lakókért. Ettől könnyül az álmuk.