:
Szarvascsordák, ha szelíden rajzanak
csaholnak ordasok, ma nem alszanak...
Rémisztőn üvöltenek a
Hold felé
mintha
az, bánatukat megértené.
Ha
elfogyna egyszer az a Telt, s kerek!
Csatába
zárkóztat fel a rettenet
seregnyi
bátor, vad, s büszke ős-erőt.
Botlanak
vézna lábak, sok őz ledől,
ha
véknyukba vájnak vesztő vasfogak,
s
elragadnak. Mindenük volt ez élet!
Már
az eleven hold is csak "sajtfonat…"
-testeket falnak fel- vonyít a féreg.
Dalra
fel minden hű kopó, éhes eb!
Vért fagyaszt a fájdalom, s az éj temet...
(115 szó a szövegben) (260 olvasás)