Borszínű horizonton botladozok a honi dombon

"Őskori"dia, Lombardia gombbal dobozolt bonbon.

Csoki dorongon fuvolaszólam, majd buli a hóban

Sublótfiókban vadidegen, vaginapózban. Csókban

szerelemígéret. Szépül az élet, végül leépül...

Elfekvőben sarok, nem Svájc, szívet facsarók, hospice,

ha nincsen sok "stájsz"... szemétben turkálsz,sötétben botorkálsz.

Az élet jó fodrász, akár Engelsé, Marx-é a képed

Büdös a lábad, csomókban szakállad, hiába téped.

Nincs semmi vétked, kijutott mégis a jóból

Nem jön a válasz, hiába kérded a sorstól...

Szemétben alszol, álmodsz a szépről kicsordul a nyálad.

A huszadik még jó volt, asszony is csókolta a szádat

Keserűséggel köszönt rád a huszonegyedik század...