Lepkecsodákban rianó rebbenés.

Feloldozó szélforgatag mennybe emel.

Szembogarakban szikrázó nevetés

boldog alázattal fényt énekel.

Szimfóniát a Napnak és a Holdnak,

örömujjongással, mert szépségre lelt.

Szívekben csordult a tavasz, él a

nyíló nyár, meghatódva hajnal kél.

Hajlong a nyír, a nyár, szomorúfűz.

Lágy lélek-hangon dalolni kezd

csokorba-fonottan lány- liliom-szűz.

Friss a reggeli harmat könnyet mesél

zöld levelekre. Sír párta-szirom,

harang kehely, fehér uszály lebeg.

Nap, fényt szitál szemekbe, áldani fon.

Meleggel, ölelgetőn, mert így szeret.