Paul Verlaine soraira...

"Ősz hùrja zsong",pendíti lágyan lomb-akkord,

hajlongnak ágak, bókolnak még a nyárnak.

Szeretve szenvedéllyel fényben táncot járnak

bóbita-tollpihék. Éjjel a tó vizére ring a Hold,

fényt dalol, sikongat nádi szélben félt-lidérc.

Csendes árny úszik a vaksi éjen át, ölelni

cseppen le az égről milliónyi tűz-parány.

Igézve lelket, vallanak hű szerelmet, s élni kész

mindahány...valld be már; szeretni fáj, és te félsz.

Lázadna merszed, először tennéd, mint szűz-leány?

Elhaló lánggal csuklik magába vágy-remény.

Kialszik csend-bújában, s messze száll.

Ó, csak a nyár varázsa benn az őszben élne még!

Elhordva jár,s kering."Mit felkavart a renyhe szél" ...





Az írás megjelentetője: Fullextra.hu
http://www.fullextra.hu

Az írásmű webcíme:
http://www.fullextra.hu/modules.php?name=Sections&op=viewarticle&artid=28096