Szél-szövő vándor
Felbodorítom, rákanyarintom,
szóra se méltat. Mindig ígér csak.
Messzire téved, el sosem éred.
Távoli csöndben hajnali ködben
átutazó vagy. Száz puha szóban
kisbetűt írok. Fekszem, úgy sírok,
élek a mában. Van kire várnak,
édes az otthon... hogy ha leoltom,
félsz a sötétben? Nem jön el értem.
Várat a holnap. És te,való vagy?
Semmi sem álca.Vasból a láncom.
Csillog a fényben, Nap közelében.
Elszakít-eltép, mindenem elvész,
meg se találom.Érint magához.
Úgy odahúzna, szépeket súgna,
érne szívemhez. Annyira reszket!
Csak ne siettesd, eljön magától.
Felhőt lapátol, szél-szövő vándor...
|
|