Cseppennek csillagok,
esőcseppben vagyok,
hej, deli szivárvány
égre feszül, ragyog...
Megszaladnak utcák
sebesen kanyarral,
hosszúléptű jelfák
mutogatnak jajj-jal.
Arra megy a táltos
egyetlen egy ember,
semmije sem látszott;
rítt csak csukott szemmel.
Könnyeket csordogált,
széllel szárítgatta,
szittya-árva lelkét
Nap sem simogatta.
Szaladnak a házak,
fák is elmaradnak,
ablakok szemére
sötét leplet raknak.
Nem találja helyét
ismeretlen földön:
Merre nyugovása,
hol a lét nem börtön?
Szabad a madárnak
dala este-reggel,
szelíd tekintettel,
kinyíló szívekkel?
Mosolyognak arcok,
szemekben öröm van?
Jönne már valaki,
megmondja, hogy hol van.