:
A bérházak falára szomorodik az este,
Álmos, fekete csend bújik vackot keresve
Vakít az éji csillag, szökne fénye sietve
kihűlt kabátokba, levetett hideg szívekbe.
Egy utcalámpa áll magányban, hallgatag.
Senki sem jár-kel, sárga fénye álmatag.
Csak szállhatnék arra madárként, hasítva
viharként, s várni, hogy nyíljon a kalitka.
Korallszirtek suttogását az éjbe álmodom,
azúr-kék palettákra csorduló könnyeket
Ha a hajnal ébred, s láza bíborral köt jelet
a szivárványba hajlok, és én Nappá változom.
(61 szó a szövegben) (149 olvasás)
