Én a túlsó parton vagyok,
égő hidak közt magányra
szálló pernye,
por, füst, kátrány,
vagy egy tiszta, fehér bárány
áldozat, annak ki bírja,
lelkem ringató ladikja
evezőjét két kezébe
markolni, ha feketére
festett egek alatt alszik
vére, alkudni
képes a kétes eszmék,
hibbant tanok közt kivárni
hóhérnak öltözött
ál bírák áldozatát,
......................
ott vagyok, mindég odaát.